A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Galuska Imre: Kesznyéteni éléskamarák

keresetüket. Csak alkalmas, az eddigieknél téresebb kamara kell hozzá a nagygazdáknak. És több zsák is, de hambárt is lehet csináltatni; itt apultus a falu felső végén, olcsón helyben lehet kapni annyi fát, deszkát, hogy Tiszát lehetne vele rekeszteni. Elmúltak talán már örökre azok a futásos idők, mikor még jó volt a verem. A tűz - még ez nyom sokat a latban a verem igazsága mellett, hiszen az épületek többnyire náddal, gyékénynyel fedvék, meg zsúppal is némely része, a templom meg egy-két ház sindelyjél, de ez is még fából van: fazsindely. A bádog és a cserép zsindely módija és módja majd csak a század végén kezdődik. De a tűz intelme is kevés már a verem pártján, hiszen már lehet fizetni nemcsak adót, hanem szekurációt is, egyszóval lehet asszecurálni: biztosítani. 1848 után a házak általában terjedelmesebbé, tágasabbá épülnek. A nagyobb gazdáké kezdi felöltetni a kisnemesi kúria ruháját. A kisebb gazdák és zsellérek házai is testesednek valamit és elöl némelyikük oszlopos tornácot is nyer, de hármas - ház, pitar, komora - osztatúságukat még a nagy tűz (1887) után újra épülve is megtartják. A módosabbak háza azonban már a hetvenes, sőt hatvanas évektől egy új helyiséggel bővül. A házbó\ nagyház, fejír ház vagy első ház lesz, és a pitar után már nem a komora következik, hanem a lakóház, ritkább nevén kisház vagy egyszerűen csak ház, és a komora csak ezután következve immár lezárja a helyiségek sorát. Ezeknek az akkoriban épült gazdaházaknak a kamarája rendszerint szélesebb a többi helyiségnél, ugyanis számára a tornác területéből az eresz vonaláig megszerezték az őt illető részt. Ez az újabb kamara abban is különbözik a régitől, hogy külön bejáratú. Ajtaja - a komoraajtó - éppen ott nyílik, ahol a fala kibővül, vagyis a tornác végén a fal alól. A legtöbb helyt ide mellé építették a padrajárót is a fal alá, a tornácra. A zsidó házak kamaráját - az árendások leszármazottai emelték ezeket a házakat - tulajdonosuk után a falusi nép is - legalább is a szomszédok, ismerősök, bejáratosok - magazinnak nevezte. A belső hivatalnokok szolgálati lakásához tartozó kamarát magtárnak nevezgették. A jegyzőé a szérűskertjében levő ólához épült. A rektortanítóé nem az ólaskertben, hanem az iskola udvarán lévő istállójával egy haj alá. Ifjabb Turóczy János gazdának a házával szemben az utca felé külön is épült magtára. Négyzetes alapú zömök kis épület. A századforduló óta van vörös bádogból sátortető fölötte. Azelőtt fazsindely borította. Az utca felöli egyetlen kis ablakán négyzet alakú fekete vaslemez. Az ajtaja is vas a félfák, a szemöldök és a küszöb kőkeretében. Ezen az oldalán, szemközt a házzal tornáca is van kétoldalt fallal közrezárva. Padrajárója nyílása is itt van. Ajtajával átellenes falán nyílik a pincéje, melyről ezt a kis magtárt, megkülönböztetésül a házhoz tartozó kamarától, pincekomorának nevezték el. 1966 tavaszán dőlt ki ennek a múlt századból maradt építménynek az udvar felőli már elázott tövű vert fala, mivel azon a részen a hambár oszlopai a tetőt fenntartották, nem engedvén azt ráfeküdni-nehezülni az ülepedő falra, miáltal ez elvált a tetőtől. A kamarában az életet szúszékban, hombárban, zsákokban tartották, esetleg néha ideiglenesen a sarokba leöntve parázsul. A szúszékra már csak a legöregebb nemzedékből emlékezik.néhány, de ezek is csak úgy, ha emlékezetüket nagyon megerőltetik. Szúszéknak hittak azt a kis hombárokat. Meg lisztesládák vótak. íletet tartottak a szúszékbe, akkik szegínyebbek vótak. De lám, nem csupán a szegényebbeknek volt. Nemes Tóth Sára nagygazda asszony volt, Kádár Istvánnak, a földesuraság gazdájának, vagyis ispánjának volt az özvegye. Testamentumában egy „Szuszok"-ról is rendelkezik sok egyéb javak között, melyek László és József testvérei között legyenek elosztandók. Nagy gazda volt Kántor Mihály is, lett légyen az öregebbik vagy az ifjabb, kik közül valamelyiknek a szúszékjáról szól helységünk fiatalabb jegyzőkönyvének a 62. és 63. lapján olvasható eset: „20" Febr. 1846. Tanáts Gyüllés tartatván, melyben fel jelentette Kántor Mihály,