A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Galuska Imre: Kesznyéteni éléskamarák

hogy az ő szolgája Nagy Miklós, Miskolczi vásár alatt a szuszékját meg lopta és ki hordott belőlle 3 véka Gabonát, a fijut kérdőre vettük és azt vallotta hogy kétszer vitt Gabonát Barna Mihálynénak, mivel kérte tőlle, és még tarisznyát is adott neki a kibe hordjon, egyszer pedig a Botos Sidónénak peretzér és Dióért - elő hivattuk mind Barna Mihálynét, mind a Botos Sidónét, és mind ketten elismerték tselekedeteket." Hadd írom ide további folyását is az ügynek, legalább megtudjuk, hogy a gabonát, bárha ideiglenesen, - a .színben is tartották, és egyáltalán, hogy többet láthassunk-hallhassunk meg az életből, amely zajlott a komora körül: „továbbá azt is vallotta Nagy Miklós, hogy midőn az őszön a Kántor Mihály szinynyéből el veszett 3 véka Gabona Sákostól, azt szeme láttára vitte el Balogh Danyi, kit is elő hivatván, tagadni kezdette, de Nagy Miklós szemébe mondta, hogy midőn vitte és meg szóllitotta érte, azt felelte vissza, hogy ne lotsogj ebatta fattya mindjárt meg verlek, sőt idő múlva két garast is adott neki Balogh Danyi. - Végzés Barna Mihályné mint orgazda, minthogy kétszer vitt oda Gabonát, tehát fizessen meg Kántor Mihálynak két véka Gabonáért, és a törvény pénznek két részét - a Sidóné pedig fizessen egy vékáért, és a törvény pénz egy részét, mind ketten pedig kapnak 10 10 korbátsot Továbbá Balogh Danyi is fizessen meg a három véka Gabonáér, vagy Gabonát adjon, és a lopásért kap 12 páltzát." Nem tudni, hogy Kántor Mihályék meglopott szúszékja hol állhatott. Aki még látott szúszékot, az már nálunk a komorában állónak látta. Formájában is emlékeztetett rá a lisztesláda. Sorban állottak valamelyik fal mentén ezek a gyalult deszkából rótt alkotmányok, ráírva mindenikre, hogy lejtős teteje melyik lisztet takarja: az I., II. vagy a III. lisztet. A harmadik a veresliszt volt valaha; ilyet ma már nem ad a malom, hanem a korpába eresztik. Volt hely, ahol a korpát is ilyen ládában, a korpásládában tartották. Azt oszt nem rágta ki az eger. Ezelőtt nem drága vót a deszka... ílísláda - e névvel meg azt a hosszú karos ládát nevezték, amelynek a teteje felnyitódik. De ez már nem a komora felszereléséhez tartozott, hanem a lakóház bútora volt. Nevéhez híven utóbb még tartottak benne élésrevalót, mint például tojást, kis menynyiségben babot, holmi ilyesmit, de inkább a szakajtókendőket s azokat a többi szép bemangorolt ruhákat rakták bele. Hambánal a múlt század hatvanas-hetvenes éveitől kezdődően látta el kamaráját néhány nagygazda. Felszerelte vele hivatalnokaiét is az egyház, a jegyzőét a község. A parókia nagy magtárának sok rekeszű hambára szinte az egész helyiséget elfoglalta. Nem csupán a két egész telek után való szántók gabonatermését fogadta ez be, hanem idegyült a páronként fizetendő másfél véka párbír is. A rektortanító kamarájába csak fél vékát hordtak és egy féltelek föld termett. Ennyi termett a jegyző magtárában is, és a párbér helyett „kész gabonát" adott a község „tisztán rostálva" 12 köblöt. A gazdaember kamarájában két avagy három hambár volt építve, azazhogy két vagy három rekeszre volt osztva ez a gabona tárolására szolgáló deszkaépítmény. Akinek csak két hambárja volt, de háromféle kalászosa termett, azt hagyta zsákokban, amiből a legkevesebbje lett. A hambárt részint a kamara fala, részint a hambárdeszkákbéA egymásra élére rakott deszkázat keríti-határolja. Legtöbb helyt azonban a falat is beburkolták deszkákkal, vagyis a hambárt a fal felől is kibélelték. Ha a kamra földje kibetonozva még nem volt - az első hambárok készítése idején még nem betonoztak - a hambár fenekét kipádimentomozták. Egy-egy hambár, akarom mondani, a hambárnak egy-egy rekesze, általában oszloptól oszlopig tartott, de némelyiknél közbül is állt oszlop. Az oszlopokat a padláshoz is odaerősítette a mester. A hambárdeszkák az oszlopok közé voltak élükkel egymásra eresztve, két végük az oszlopokra hosszában szegeit lécpár csatornája közé, amely