A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Dobrossy István: A miskolci „lisztes mesterségek": kenyeresek, perecesek, zsemlesütők, kenyér- és tésztagyárak történetéhez

tottak. A polgármester a nagy városi tiltakozásra visszavonatta a korábbi határozatot azzal, hogy „kosarakban ismét árusítható a perec, de a kosarakkal megállni csak az Avason és a Népkertben lehet. Zsemlét és kiflit mozgó árusok csak a piacon árusíthatnak továbbra is."

33 A továbbiakban a miskolci kenyérgyárak vázlatos történetét tekintjük át: Nagy Andor kenyérgyára (1915-1949). Az egyéni cégek lajstromában 1413. szám alatt szerepel, a tulajdonost 1915. május 28-án jegyezték be.

34 A gyár a Hunyadi utca mai 56. szám alatt üzemelt, 1993-ban épületeiben a Miskolci Sütőipari Vállalat igazgatósága működött. (1. kép) A gyárat A. 11/1915 iparsortári szám alatt Csikós József üzemvezető nevével jegyezték. Az alakulásra nem a legkedvezőbb volt a kor, a háborús évek miatt a termelés folyamatosan akadozott a tüzelőanyag hiánya miatt. Ezért Nagy Andor 1916-ban takarmány és szalma nagykereskedői engedélyt kért, s kapott is. Pékségét hivatalosan 1921-től nevezték gyárnak, s ezzel párhuzamosan bizományi lisztlerakatot is létesítettek a telephelyen. A gyárnak néhány elárusító helye és Nagy Andornak saját üzlete is volt a városban (Sötétkapu 5. sz.). Az üzem három évtizedes tevékenysége alatt fogalommá vált Miskolcon. Az előállított terméket a kifogástalan minőség, az üzemet a széles áruválaszték jellemezte. 1945-ig vezette a céget Nagy Andor, aki Paczauerről változtatta nevét Nagyra. (2. kép) A sütő- és cukrászipar gyakorlására jogosító igazolványát az iparhatóság 1948-ban vonta be. Ezt azzal indokolták, hogy Nagy Andor 1941-től fokozatosan leépítette kenyérgyárát, 1948-ban pedig a termelést végleg beszüntette. 1. kép. Az önálló gyáralapítás előtti sajtóreklám 1913-ból