A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Dobrossy István: A miskolci „lisztes mesterségek": kenyeresek, perecesek, zsemlesütők, kenyér- és tésztagyárak történetéhez

Szövetség, amely elsősorban a versenyből zűrzavarossá fejlődött állapotokat igyekezett megszüntetni, legalábbis megváltoztatni. Ebben az évben a már üzemelő pékségek mellett megalakul a Zsolcai kapuban a Városi Kenyérgyár, a város túlsó oldalán, a Hunyadi utcán pedig Nagy Andor kenyérgyára. Az új sütődéket már a modern gépekkel történő felszerelés, s emögött jelentős hitelfelvétel jellemzi. Az eredmény a termékekben tapasztalható sokféleség, sokszínűség, versengés a piacért, a vevőért. A korabeli sajtó reklámjaiból nyomon követhető, hogy az 1919-ben alakult Marinor Jordán-féle sütöde a komlós kenyérre specializálódott. Pollacsek Emil 1927-től alakított új sütődéjében „visszavarázsolja" a régmúltból a hagyományos készítésű sósperecet. 1928-ban pedig Klein Sándor nyitott pékséget, amelynek specialitásai a „kóser fehér sütemények" voltak. 1934-ben Németh Gyula saját maga készítette és szabadalmaztatott kemencével nyitja meg új sütőüzemét. E kiemelt néhány példát tekintsük át részletesebben. Marinor Jordán az Apponyi A. u. 16. szám alatt (Szeles u.) nyitotta meg sütödéjét, de elárusító üzlete volt a Vörösmarty utcán is. A komlós kenyér miskolci meghonosítása az ő nevéhez fűződik. A korabeli leírások szerint olyan gyors sikere lett a terméknek a vevők körében, hogy néhány év elteltével új sütödét volt szükséges nyitnia. Az üzemről a szakemberek elismerően nyilatkoztak, mert a lisztet lift szállította a feldolgozás színhelyére, gépi rostálást vezettek be, s különlegességnek számított az üzem dagasztógépe is. A kettős gőzkemence napi teljesítménye 40-50 q kenyér volt. Az üzem 18 munkást foglalkoztatott. Az említett mellett elárusító üzlete volt a Vásárcsarnokban, a Luther téri (Bartók tér) piacon, Sajószentpéteren, s természetesen mindkét üzemben.

29 Pollacsek Emil az egykori Major u. 74. szám alatt nyitotta meg sütödéjét, s a miskolci pékipar termékei közül az egyik leghíresebb, a sósperec készítésére specializálódott. A miskolci vendéglőket és sörözőket ő látta el ezekkel a készítményekkel. A nagy igény kielégítésére nyitotta meg másik üzemét a Kossuth utcán, amit fia, Pollacsek Károly vezetett.

3

" Klein Sándor péksége a Búza tér 19. szám alatt kezdte meg működését 1928-ban. Az itt készült termékek „a főrabbinátus által vannak fémjelezve" - adta hírül a Reggeli Hírlap néhány lappéldánya. Az üzem 4-5 munkást foglalkoztatott, s korának legmodernebb gépeivel volt felszerelve. Fióküzlete nem volt, de számos miskolci fűszerüzletet látott el termékeivel. A friss készítményeket kerékpáros alkalmazottak házhoz is szállították. A műhely - a visszaemlékezések szerint - jó évtizedes működés után szűnt meg.

31 Németh Gyula kezdetben a Csalogány u. 2. szám alatt tartott fenn műhelyt, majd új kemencés műhelyét áttelepítette az Urak (ma Petőfi) utca 51. szám alá. „Szabadalmazott kemencéje a magyar kemencék és a gőzkemencék előnyeit egyesítette. Nem gőzzel, hanem az olcsóbb és biztosabb régi fűtési móddal melegítik az emeletszerűen egymás fölé helyezett sütőhelyeket, azonban a füst és a láng nem juthat be arra a helyre, ahol a kenyér sül. Az új kemence egyszerre kiküszöböli a magyar kemencék legnagyobb hátrányát: az elősütés szükségességét, mert itt egy helyen sül ki a kenyér." A sütöde az 1930-as évek közepén 10 munkást foglalkoztatott, s napi 60-70 mázsa kenyeret, valamint 8-10 000 darab péksüteményt állított elő. Termékeit számos miskolci bolt árulta.

32 A nagy sütödéknek és pékségeknek vagy saját elárusító helyük volt a városban, vagy szerződés alapján a helybeli boltok árulták termékeiket. Ettől függetlenül jelentős volt az utcai árusítás is. 1934 szeptemberében történt először, hogy az iparhatóság rendelkezést hozott, amelynek értelmében tilos lett utcán péksüteményt árusítani. A kisebb pékségek körében ez óriási tiltakozást váltott ki, hiszen tőlük naponta több, mint kétszáz árus szállította a friss terméket folyamatosan az utcára. Néhány héten keresztül napirenden voltak az utcai atrocitások, folyamatossá váltak az elkobzások. Sokszor olyanoktői is elkobozták az árut, akik a kisüzemből közvetlenül házhoz szállí-