A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Dobrossy István: A miskolci „lisztes mesterségek": kenyeresek, perecesek, zsemlesütők, kenyér- és tésztagyárak történetéhez

munka és háztartás gondjait; és a kenyér sütés méltán jóhírű, mert a kenyér itt ízénél és formájánál fogva is kitűnő, ugyanis szépen megkel dagasztáskor s remek fehér színű."

4 Bcnkő Sámuel leírásán túl a kenyérsütésre, a cipó, a zsemlye és a béles készítésére több apró, érdekes adatot talált a 18. századi levéltári iratokban Bodgál Ferenc. Gyűjtéséből hasznos néhány példát idézni. 1740-ben említik, hogy „Az Becsülletes Szabó, Csizmadia és Varga Czéhek Szinnyek alatt áruló emberek, és kenyér sütő Asszonyok által eddig szokásban volt, általuk beszedett összeg a város részére fog fordíttatni." 1766-ban Tóth Istvánné javai között - feltehetően kenyérsütő asszony volt - 1 db sütőszita, 1 db kenyértartórács, 1 db nyújtódeszka, 1 db sütőtekenő, 2 db gyúrótekenő (ti. dagasztóteknő) és 2 db sütőlapát szerepel.

10 1780-ban Karos István vallja, hogy a szóban forgó napon elment „Ns Sopronyi Erzsébet Asszonyhoz-mivel ez bélest szokott sütni a piacra - tudakolta, hogy van-e bélese, amelyre az Asszonyság: vagyon, épen most van a kemenczébe, a bélest meg sütvén egyet a Tanúnak eleibe tett."

11 1786-ban „Király Erzsébet a búza árulásának helyén a Ló oskolánál kenyeret árult. Acsády József mikor pálinkát vett tőle, megpofozta."

12 1788-ban, egy férj-feleség perlekedés során a feleség alábbi mondását jegyezték fel: Városunk nagy részével meg bizonyítom, hogy én éjjel nappal a Piaczra való sütéstől, vásárokra való Járásoktul hidegben melegben soha meg nem szűntem, úgy én inkább férjemet tartottam."

13 1790-ben Miskolcon, Diósgyőrben és Arnóton állomásozó nagyobb számú katonaságnak kellett volna kenyeret sütni. Ezért a város tisztviselői felkerestek „két elő kelő Miskolczi sütő Asszonyokat", Vincze Mihálynét és Berekházi Jánosnét, hogy a kért mennyiséget a katonák számára süssék meg.

14 A piacozó, távolabbi vásárokra is eljáró, de főleg a közvetlen, helyi igényeket kielégítő sütőasszonyokkal nemcsak a 18., hanem a 19. században is folyamatosan találkozunk. Az 1749-ben megalakult céh kalács-, perec-, zsemle- és kenyérkészítő mestereire viszont nem találunk adatokat. Hosszú évtizedek telnek el, amikor 10 mesterség képviselőit összefogva megalakul a miskolci zsidó céh. 1836-ban közöttük találkozunk a pékmesterség képviselőivel.

15 1855- ben a mesterség képviselői nem céhet, hanem egyletet alapítottak. A Miskolci Pék Egylet iratait, pecsétnyomóját és céhbehívó tábláját a Herman Ottó Múzeum őrzi. Az egylet jegyzőkönyve számos fontos adatot tartalmaz, így rögzítik, hogy „a megszabott egyleti feltételek mellett egyleti tagok leszünk, 's mint ilyenek Egyletet alakítva a' Czéhekre nézve fennálló rendelkezéseknek magunkat alávetjük, mit ezennel saját kezű aláírásunkkal is erősítünk."

16 Összesen 18 miskolci mesterről van szó, de a megjegyzés rovatban szerepel, hogy hárman már nem élnek, öten pedig elköltöztek Miskolcról. A 19. század közepén tehát tíz mesterrel számolhatunk a településen. Az alakuláskor fogadták el az egylet pecsétjét, amely kör alakú, sárgarézből készült, s felirata: „A Miskolczi Pék Egylet Pecsétje, 1855". A pecsét közepén két oroszlán két kifli között perecet tart. Az oroszlánok egyik lábukkal kuglófformára, másikkal gyúrófára támaszkodnak. Az egylet behívó táblája hasonlóan sárgarézből készült, könyv formájú, s felirata: Miskolczi Péktársulat Táblája. A felirat fölött két ágaskodó oroszlán hasonlóan perecet és kiflit tart.

17 1856- ban a pékek közreadták alapvető dokumentumukat, az ún. egyezséglevelüket. Eszerint „alólírtak, mind a' helybeli engedélyezett Pék Egylet tagjai mindnyájan köz bele nyugvással véget vetendő a' köztünk naponta is terjedő egyenetlenségeknek, más részről a tisztelt közösségre innen háruló káros következésekre, ezennel meghatározzuk, hogy a mai naptól mindenüvé csak egy forma súlyú és minőségű süteményt szolgáltatunk ki. Innen sem falura, sem korcsmákra nem leszen szabad más félét árulni - hogy pedig még is a' nagyobb mennyiségbe vásárlók némi haszonba és jótéteménybe