A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Jármay Gyula: Orvoslás Miskolcon a 17-18. században. (Eszenyi Miklós bevezetőjével)

fán) feküdtek és onnan el nem távozhattak. Hosszú rúdon nyújtottak be ételt, az elföldelés „brutális" módon, tömegsírban történt (néha a lábak kiálltak a sírból) és egyházi temetés nélkül. A patika pillulákat, „törzsököcskéket" árult, melyek között magnum medicamen volt a „terra sigillata Tockajensis" - arany- és kéntartalma miatt szedték. A Rákóczi-felkelés ellen harcolók 1705-ben elpusztították Miskolcon a gyógyszerkészletet is, ami a gyógyszerek megdrágulását vonta maga után. II. Rákóczi Ferenc szigorúan megbüntette a helyzettel visszaélőket és egyben limitálta a gyógyszerek árát. Wertner Mór: Die Pest in Ungarn c. munkájában a Miskolcon járványban elhunytak számát ez idő két hónapjában két és félezerre becsüli.

5 Az asztrológusok jóslása 171 l-re, a „rossz aspectus" valóban bekövetkezett. Mint Bercsényi írta „a fejedelem hadait páni félelem szállta meg, a gyalogos katonaság éjszaka elszökött, vérét hajlandó volt áldozni, de nem dögben meghalni. Csak a lovasok maradtak meg." Miskolcot a járvány elöl körülzárta a városi őrség, vesztegzár, veszteglőhely, magánzárka, akasztófa várt a szigorú rendeletek megszegőire. A nagy járványok után rendeződtek a közállapotok, ennek következménye lett az a királyi rendelet, mely 1731-ben szabályozta az ispotálymesterek feladatait is.

fi Pestiskémeket vezényeltek a megye határaira, egy 1739-es feljegyzés szerint Szirmay Tamás alispán az északi és a keleti határvonalra küld arra alkalmas embereket. Előfordult, hogy a kijelölt pestisorvos nem akarta a helyét elfoglalni, ezért bilincsbe verve kényszerítették erre.

7 Ugyanekkor Csicseri Orosz Boldizsár jelenti a miskolci alispánnak, hogy „a pestissel vert Tállya városából 400 kapásember fegyverrel áttörte a vesztegzárt és szerte menekültek." Szigorúak voltak a rendelkezések és büntetések, így a járvány alatt kocsmázó korhelyek és muzsikálók húsz pálca büntetést kaptak. A pestis-vesztegzár Lengyelország felé csak 1773-ban szűnt meg.

8 Nyilván az 1679-es és 1710-es évek pestisjárványai befolyásolták a közvéleményt, a hatóságok és közületek figyelmét, hogy az egyre gyarapodó beteg-szegények számára az ispotályokat bővítsék. Ekkor került sor Bük András alispán indítványára, mi szerint 1739-ben az „ispotályház" részére a Mindszenti ispotály mellett 287 öles fundus adassék. Ezt követően Fáy Ferenc, a tapolcai uradalmi vagyon teljhatalmazottja 1750-re újjáépítette a régi ispotályt erős, tömör anyagból. Ezt újabb kórházépítés követte: 1760-ban „nagy roppant ispitál építtetik a császári katonák részére". Ez a vásárbíró háza mellett a Tetemvár téren épült (ma Petőfi tér). Ez volt a Nosokomium militare, melynek élén a medicus praesidiarius állott. Először a Richecourt-ezred, a Brockhaus-ulánusok, a Wurmser-gyalogezred katonái, később 1799-ben a franciák ellen felvonuló cári sereg kozákjai, betegei nyertek elhelyezést. 1808 áprilisában Kutuzov generális sérültjei, 1821-ben Sándor cár átvonuló katonáinak betegei, 1849-ben pedig Paskievics herceg és Kuznyecov cári generálisok kvártélyozták ide betegeiket. Mint magyar kórház Kubicza Mihály orvosdoktor, Csajka Lajos seborvos-mester és Fischer Adolf doktor alorvos vezetése alatt működött. Már 1787 óta 10 ágyas kórházat tartott fenn a miskolci Chevra Kadisa a zsidó betegek részére, de a katolikus ispotályon, a reformátusok és a görögök xenodochiumán kívül a megyei fogdában is volt 17 ágy az elhagyott betegek részére, ami együttesen mintegy 80 ágyra tehető. Az ispotályok, az ápoldák ekkor még sem orvosi kezelésben, sem ápolásban nem tudtak többet nyújtani a betegnek, mint amit otthonában is elérhetett. Csak a nincstelenek, munkaképtelenek, ellátatlanok kerültek az ispotályba. A múltban az egészségügy egyenlő volt a szegényüggyel, s mint ilyen a közigazgatási költségvetések mostohagyermeke.