A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Siska József: A 17. századi Bodrogköz

használt zsup mellett náddal fedték az épületeket. Zsindelytetőre csak a módosabbaknak futotta. A házak és középületek anyaga a tájegység két hegyén bányászott kő és a helyi erdőkben kitermelt fa volt. A lakóházak legtöbbje egy-két szobából, pitvarból és oldalkamrából állott. A szobákat kemencével fűtötték, amelynek padkáján volt a nyílt tűzhely. A füstöt kabolával vezették a kéménybe. Az udvaron építették fel az istállókat, szénás ereszeket, szekérszíneket, módosabb famíliáknál a csűrt. A belső telken sorakoztak a virágos-, zöldséges-, gyümölcsöskertek, a borjúnevelők, amelyeket sövénnyel rekesztettek el. A tájegységen több malom, serfőző és sok „ivó" működött. A köznép műveltségének fejlesztését az egyházak által létesített kisiskolák biztosították. Általában négy évig oktatták az érdeklődő fiúgyermekeket. A leányok számára a vasárnapi bibliamagyarázatok szolgáltak szellemi felfrissítésül. A református esperesek vizitációs jegyzőkönyvei ékes bizonyságul szolgálnak arra, hogy elődeink is ugyanazokkal az emberi gyarlóságokkal voltak megáldva, mint mi, a késői utódok. Nem mindig repestek az örömtől, ha közmunkában mások anyagi gyarapodását kellett elősegíteni. Szívesen estek amnéziába, ha a dézsmát kellett beszolgálni, vagy a prédikátorok és iskolamesterek egyéb természetbeni járandóságát kellett megadni. Nem volt hiány „paráználkodó, lopó, ölő" emberből. A szitkozódok fenyítését szolgáló kaloda is ritkán volt üres. Hiába ígérték meg minden vizitációnál, hogy megjavulnak, a járandóságukat maradéktalanul beszolgáltatják, a prédikátor, mester házát, a templomot és az iskolát jó karban tartják, a következő vizitáciőkor az előző problémák rendre előjöttek. Természetesen a lelkipásztorok és az iskolamesterek sem állottak mindig a helyzet magaslatán, hiszen ők is csak emberek voltak. Nem mindig mentek el a filiákba megtartani az istentiszteletet. Közülük némelyek gyakran néztek a pohár vagy a kicsapongó menyecskék fenekére. A prédikátorok és a tanítók sokszor egymás ellen vívtak ádáz harcot... Folytathatnánk így tovább a korabeli hétköznapi élet bogozgatását még oldalakon keresztül, de szemléltetésnek azt hiszem ennyi is elég. Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy 3-400 évvel ezelőtt, minőségileg más földrajzi, gazdasági és társadalmi környezetben, de mégis örök emberi reakciókkal próbálták megoldani mindennnapos gondjaikat elődeink és elviselhetőbbé tenni azt az életet, amit a Mindenható számukra kimért. SISKA JÓZSEF Forrás: Magyarország vármegyéi és városai. Zemplén vármegye. Budapest. É. n. Urbária et Consriptiones. E. 156. Országos Levéltár. Bp. Fase. 6()-l 15. Liber Redituum, KT. 15., Diarium Senioratus mei (Prothocolum I.) KT. 16., Prothocolum IL, KT. 17., Prothocolum III., KT. 18., Sárospataki Református Kollégium. Levéltár.