A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Siska József: A 17. századi Bodrogköz

A tájegység délnyugati részének vizenyőiből kiemelkedő bodrogzugi dombokon épült fel Zalkád, Viss és Kenézlő. A déli határfolyó mentén, a Tiszamelléken kisebb-nagyobb távolságra létesült: Karád, Kiscigánd, Nagycigánd, Ricse, Leányvár, Kisagárd, Nagyagárd, Kistárkány, Nagytárkány, Marásza és Salamon. Északnyugaton található a Bodrogmellék: Kisújlak, Vécs, Szomotor, Szerdahely, Szög, Felsőberecki, Alsóberecki, Luka, Ágóc, Vajda, Kispalák. A Bodrogköz legsűrűbben lakott két kistája a Ticemellék és a Karcsamellék. A Ticemellék települései: Ágcsernyő, Kaponya, Battyán, Bácska, Lelesz, Pólyán, Boly, Véke, Zétény, Szinyér, Körtvélyes, Pálfölde, Szentmária. A Karcsamellék helységei: Bély, Dobra, Dámóc, Sárkány, Perbenyik, Helmec, Láca, Cséke, Semjén, Kisrozvágy, Nagyrozvágy, Kisgéres, Nagygéres, Szentes, Örös, Pacin, Kiskövesd, Nagykövesd, Karcsa, Karos, Gerepse. A Bodrogköz legalacsonyabban fekvő részén, a Tiszához közel eső nagy kiterjedésű Hosszúréten ebben a században nem volt település. A politikai helyzet A Bodrogköz a XVII. század folyamán szenvedő alanya volt az országban végbemenő változásoknak, mivel földrajzilag a három részre szakadt magyar birodalom ütközőzónájában helyezkedett el. Főleg a Habsburg-ház és Erdély urainak hatalmi vetélkedésétől szenvedtek legtöbbet. A szabadságmozgalmak idején felvonulási terü2. kép. Részlet a Liber Redituumból. 1610-1659