A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Siska József: A 17. századi Bodrogköz

3. kép. A Wesselényi összeesküvés megtorlásaként, 1673-ban felrobbantott nagykövesdi vár rekonstrukciós rajza. Zemplén megye monográfiája. Bp. É. N. létnek használták a tájegységet, így lakóit nem kímélték a saját felfegyverzett sorstársai sem. A Bocskai-szabadságharc (1604-1606), Bethlen Gábor hadjáratai (1619-1629), Császár Péter pórlázadása (1631), II. Rákóczi György sikertelen kísérlete a lengyel korona megszerzésére (1657-1658), a Wesselényi-összeesküvést követő retorzió (16701673), Thököly felkelése (1678-1685) mind népességcsökkenést, gazdasági visszaesést jelentett, főleg a legnyitottabbnak számító északi régiónak. A törökök a délnyugati vidékeket pusztították betöréseik alkalmával: 1614-ben, 1641-ben, 1660-ban és 1681-ben. Jól mutatja a Bodrogköz zaklatott állapotát az a tény is, hogy többször változott a terület politikai gazdája. Az 1606-os bécsi béke szentesítette, hogy Erdély része. Bethlen halála után a királyi Magyarországhoz tartozott. Thököly a saját felügyelete alá helyezte, majd felkelésének bukása után a Habsburg-ház visszafoglalta. A hatalomváltozásokat nemcsak hadjárások, harci cselekmények, hanem vallási villongások is kísérték. A XVI. század közepétől zömében protestánssá vált lakosságot több ízben érték atrocitások akkor, amikor visszakerültek a királyi Magyarország fennhatósága alá. Ennek legsötétebb időszaka az I. Lipót által kezdeményezett ellenreformáció, melynek során Szelepcsényi prímás rendeletére a leleszi prépostság emberei 1674-ben az összes bodrogközi kálvinista prédikátort és iskolamestert összeszedették, Pozsonyba kísérték, ahol sokukat gályarabságra ítéltek. A protestáns fejedelmek uralkodása alatt a katolikusok szenvedtek hátrányt vallásuk gyakorlásában.