A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Siska József: A 17. századi Bodrogköz

A 17. századi Bodrogköz A szűkebb pátriája iránt pozitív érzelmeket tápláló egyént általában izgatja, hogyan éltek elődei, milyen természeti, gazdasági és társadalmi környezetben kellett végig küzdeniük az egyszeri és megismételhetetlen földi létet. Szerencsénkre sok olyan történeti, néprajzi adalék maradt ránk a korábbi századokból, amelyek segítségével akár 3-400 évvel visszamenőleg is lehet rekonstruálni az egykori életkörülményeket. A következőkben ezt kísérlem meg. A földrajzi környezet A Tisza, Bodrog, Latorca által határolt, az Alföld északkeleti peremén húzódó Bodrogköz zöme napjainkig lapály, melyet a XVII. században még alaposan átjártak kisebb-nagyobb vízfolyások. Ezen a területen, főleg a csapadékos években rendszeresen megismétlődő áradások következményeként sok volt az állóvíz, a nádas és a teljesen hasznavehetetlen mocsár. A tájegységnek csak kisebb hányadát foglalták el az erdők, a dombhátak és a két trachit alapú szigethegy. A települések A bodrogközi falvak és mezővárosok a termelő-gazdálkodásra alkalmasabb szárazulatokon jöttek létre. * UrvíLTll.T FALVAK 1. kép. A Bodrogköz rekonstruált domborzati térképe az Agrártörténeti Szemle 1974-es évfolyamának 1-2. számából