A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Porkoláb Tibor: Novela picaresca (A „magyar Guzmán" és műfajtörténeti-műfajtipológiai háttere)
lódik egy másik - általában híres - pikáró történetével. Guzmán például Lazarillóval találkozik, és a nagy előd elbeszéli - bár hiányosan és lényegesen rövidítve - saját élettörténetét. A pikareszk rendszerint vándormotívumokból, sztereotip anekdotákból, ismétlődő jelenetekből, konvencionális történetekből épül fel. Motívumkincse bővelkedik a „keleti" irodalom, a görög-latin regények és vígjátékok, a fabliau-k, a vásári komédiák, a népkönyvek elbeszélőhagyományának alapelemeiben. (A pikareszk kedvenc témája a gonosz és fösvény gazdag kifosztása, az az elbeszélőtoposz, amit A fösvényben Molière dolgoz fel a legsikeresebben; nagyon ismert a - Lazarillóban és a Guzmánban egyaránt megjelenő - ládamotívum is; szintén népszerű a kelepcébe eső tolvaj története, ez például Grimmelshausennél található meg, de Gvadányi is feldolgozza a Rontó Pál zsidójelenetében.) A pikareszk - ilyen értelemben - kétségtelenül a „részletek művészete" . . . 29 * * * Herczer nemcsak a Guzmánt fordította le magyar nyelvre. Ismerjük még .A Katholika hittől elszakadott atyafiakhoz utasított Oktató Intés (Miskolc, 1817) című munkáját is. Ez a mű Barclay Paraenesisén alapszik, azon a polemikus értekezésen, amely a hitújítók ellen íródott. Valószínű, hogy Herczert a Guzmán lefordítására is „az a meggyőződés késztette, hogy a kor felfogása szerint szintén erkölcsjavító és bűntől elriasztó könyvet látott benne". 30 A „magyar Guzmán" nem vált könyvsikerré, szinte nyomtalanul tűnt el a kor regényáradatában, és az irodalomtörténet is átsiklott felette. Jelentősége pedig vitathatatlan: Herczernek ezzel a posztumusz fordításával jelent meg klasszikus és teljes változatában a spanyol pikareszk-regény a magyar irodalomban. Az a műfaj, amely döntő hatást gyakorolt az európai regényfejlődésre, és amely mint neopikareszk még a 20. századi irodalomban is élő jelenség. PORKOLÁB TIBOR JEGYZETEK 1. Vö. A magyar irodalom története. Főszerk.: Sőtér István (1964) II. kötet 304. és Wéber Antal: A magyar regény kezdetei (1959) 38. 2. A nyilvánvalóan szórakoztató célzattal lefordított Salamon és Markalf „elöljáró beszédében" a szerző így védelmezi művét: „Kérjük azért a jámbor és tisztelendő olvasót, hogy ezeket oly móddal olvassa és megértse, hogy miképpen az bölcs orvos néha a méregből is orvosságot csinál, azonképpen ők is ebből a tréfából szép haszonra való tanulságokat notáljanak (...)" 3. Mankóczi István viselt dolgai (1905) Bevezetés. 5. 4. A magyar széppróza születése (1963) 292-293. 5. A reformáció jegyében (1957) 397. 6. A „magyar Guzmánnal" csak György Lajos foglalkozott Egy magyar nyelvű híres picaro-regény című írásában (Katholikus Szemle 1929. 423-431.). A tanulmány fő megállapításait átvette A magyar regény előzményei (1941) című művének „Román-bibliográfiájába" is, amelyben 283. sorszám alatt olvashatunk a regényről. Megemlíti a „magyar Guzmán" létezését Császár Elemér A magyar regény története (1939) című monográfiájában és Herczeg Gyula Olasz novella és spanyol pikareszk (Filológiai Szemle 1956. 3-4. szám) című tanulmányában. 7. A főhős maga beszéli el élettörténetét, részletesen leírva származását. Az elbeszélést itt is tanító-bölcselkedő részek szakítják meg. A pikareszk „naturalizmus" erőteljes jelenléte is kimutatható. A klasszikus spanyol kópéregény hatását vándormotívumok beépítése is nyilvánvalóvá teszi: például a „vakkoldus" epizódot Gvadányi valószínűleg a Lazarillo de Tormes című műből veszi. Egyébként a Rontó Pál második része nem egyéb, mint Benyovszky francia nyelvű emlékiratának verses átdolgozása. 8. Wéber i. m. 10. 9. György Lajos: A magyar regény előzményei (1941) 444-^445. 10. A Herczer-féle fordítás alapjául szolgáló kiadás: Vitae Humanae Proscerium: In Quo Sub Persona Gusmani Alfaracii (...) Caspare Ens editoré. MDCLII. (második kiadás)
