A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly: Gyürky Gyula, a farkaslyuki bánya tárnájának névadója

-, tekintettel arra, hogy eddigi hivatali működését a Társulat éppen az év elején történt előléptetéssel méltányolta - nem vállalhatta el. Az 1889. évben az Ózddal szomszédos Csépány község, Somsály nevű pusztájában egy új szénbányának telepítése került sorra. A bánya, a széntelep fekvéséhez igazodva, egyidejűleg tárna és aknaművelettel nyitották meg. Ekkor a telepítvény üzemi épületeinek, a szállítóakna felszerelésének és a lakó gyarmattelepnek tervrajzait dolgozta ki. 1900-1905-ös évek Az 1900. évben nagy horderejű események következtek be a társulat életében. Megvásároltak, bérbe vettek több megyében szén- és vasércbányát. Az ily módon felszaporodott, hat vármegyében szétszórtan fekvő, összesen: 6 szén- és 19 vasércbánya művek központi igazgatása, adminisztrációja és műszaki ellátása - noha egyidejűleg a Likér-vashegyi sodronykötélpályát és a tiszolci mészkőbánya üzemeit a kohóigazgatóság hatáskörébe utalták - nagy munkatöbbletet jelentett, s e miatt a bányaigazgatóság átszervezését és a bányamérnöki személyzet növelését vonta maga után. A bányaigazgató munkája egy külön helyettes alkalmazásával nyert alátámasztást, és erre az állásra, mint bányaigazgató-helyettes 1890. március 15-én nyerte el kinevezését Gyürky Gyula. A bányaművek felszaporodásával beállott új helyzet kemény próbára tette a bányaigazgatótól kezdve lefelé az egész műszaki személyzetnek mind szellemi, mind fizikai erőkifejtését. Az új szerzeményű bányák túlnyomó részében, a művelés munkája régi, elavult módon (részben rabló bányászat) történt, s azok mindannyiánál hiányoztak ama technikai berendezések és felszerelések, melyek a kiadós termelés és célszerű szállítás érdekeit szolgálni, nemkülönben a bányaművelésnek a mélység felé haladó zavartalan folytatását biztosítani szükségesek lettek volna. Feladatköréhez tartozott továbbá Gyürky Gyulának az új szerzeményű bányák bányajogosítványi viszonyainak rendezése is. Számos hosszmértékjogosítvány helyszíni megállapítására, kitűzésére, átfektetésére volt szükség. Gyakran kellett bányajogi kérdésekkel foglalkoznia. Bányajogi tanulmányai alapján módjában állott 1904-ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület megbízásának - mellyel Bányatörvényről szóló Törvényjavaslat II. fejezetének a „Kutatás"-nak előadói tisztét ruházták reá - eleget tenni. 1904 őszén újabb meghívást kapott az OMÁV-nál újonnan szervezendő központi bányaigazgatói állásra, amelyet - noha az akkor élvezett javadalmának több mint kétszeresét helyezték kilátásba - tekintettel a saját Társulatnál várható további előmenetelére - nem vállalt el. 1904. december l-jén a Pénzügyminisztérium, a Selmecbányái főiskola bányamérnöki államvizsga bizottságának vizsgáztatójává (egzaminátorrá) nevezte ki, mely tisztséget 5-5 évenként megújított kinevezések alapján, 1929-ig, 25 éven át gyakorolt. 1905-1927-es évek 1905 vége felé közvetlen főnöke, Jelinek Ernő bányaigazgató nyugalomba vonult. Helyére a Társulat Igazgatósága október hó 14-én kelt okmányával Gyürky Gyulát nevezte ki a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság, valamint leányvállalati: a Hernádvölgyi Magyar Vasipar Rt. és az Unió cs. kir. szab. vas és bádoggyár társaság bányaszak-igazgatójává. 1910. március 14-én a császári és királyi felség bányatanácsosi címet adományozott Gyürky Gyula részére.