A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly: Gyürky Gyula, a farkaslyuki bánya tárnájának névadója

nak 1891 őszén a Bányászati és Kohászati Lapokban bányamérnöki állásra közzétett pályázati hirdetése. Itt feltételül volt megszabva mind az érc, mind a szénbányászatnál teljesített gyakorlati működés kimutatása. Mivel e kellékekkel rendelkezett, az állást Ózd székhellyel sikerült elnyernie. Dorogról 1892 elején távozott Gyürky Gyula. Ekkorra már az új bányatelepítés akna-, gép- és kazánháza, valamint kezelési épülete teljesen készen állott, a szállító és légakna pedig mintegy 50 méterre volt lemélyítve. VI. Ózdon 1892. február l-jén lépett szolgálatba és az ott székelő Bányaigazgatóság bányamérnöki osztályának vezetésére nyert megbízatást. A bányaigazgatóság hatásköréhez tartoztak: Borsod megyében a bánszállási, arlói, járdánházi és nádasdi szénbányák; Nógrád megyében a Salgói Szénbánya és a Salgótarjáni Acélgyárba vezető fogaskerekű szénszállító vasút; Gömör megyében Vashegyi és Gömörrákosi Vasércbányák, a tiszolci mészkőbánya és mészégető, valamint a LikérVashegyi 13,5 km hosszú sodronykötélpálya; végül Abaúj-Torna vármegyében a felső meczenzéfi Luczia vasércbánya. A járdánházai szénbánya aknaműveletből állott, Luciabánya egy fékes akna mélyítésével és egy szállító tárna hajtásával kezdeti stádiumban volt. a többi bányák pedig kivétel nélkül tárnaműveletekből állottak. Közvetlen főnöke: Jelinek Ernő bányaigazgató volt, akiről így emlékezett meg egy feljegyzésében: „...nyílt, egyenes jellemű, igazságszerető, vasenergiájú férfi volt, kinek széleskörű nagy szaktudása, jelentős hatást gyakorolt további szakműködésemre; bőséges gyakorlati ismeretei nyomán 13 évi együttműködésünk ideje alatt sokat tanultam tőle. Mindenkor mély hálával és kegyelettel gondolok emlékére..." A Rimamurány Társulatnál eltöltött szolgálatát 3 időszakra osztható. Az elsőben 1892-1900-as években bányamérnöki, majd főmérnöki; a másodikban az 1900-1905-ös években bányaigazgató-helyettesi; a harmadikban az 1905-1927-es években bányaigazgatói minőségben működött. 1892-1900-as évek Munkaköre mint bányamérnöknek nemcsak a szorosan vett bánya és külszíni felmérési munkák elvégzésére vonatkozott, hanem fokozottabb mértékben kiterjedt a bányaművek szakadatlan fejlődését szolgáló technikai berendezések, szerkezetek, üzemi építmények és lakóépületek tervezésére és kiviteli tervrajzainak kidolgozására is. Mindezeket a munkálatokat bányaigazgatója szellemi irányítása mellett hajtotta végre, közben pedig - amikor főnöke, Jelinek Ernő bányaigazgató az egyes bányatelepek inspiciálása (megszemlélése) végett Ózdról távol volt - az adminisztrációs ügyek elintézésével helyettesítette Gyürky Gyula. (Itt ismét közbevetőleg, meg kell jegyezni a következőket: 1895-ben Gyürky Gyula újabb meghívást kapott az „Urikány Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Részvénytársasághoz" Lupényba a francia igazgató mellé, mint „műszaki titkár" - mely állást azonban nem vállalt el.) Az 1896. évi millenáris kiállításon a társulat külön pavilont emeltetett, melynek csarnokrészei közül az egyik kőszénbányászat, egy másik pedig a vasércbányászat részére lett kijelölve. Elsőként a csarnokrészek díszítő és a berendezés tervrajzait készítette el, később pedig a pavilonban a kőszén- és vasércbányák kiállítási anyagát elrendezve elvégezte e csarnokrészek felszerelési munkáját, amiért azután a kiállítás vezetősége a „Közreműködők érmé"t adományozta részére. 1898. január l-jével a Társulat igazgatósága főmérnökké nevezte ki. Még ugyanebben az évben 1898. május 28-án a MÁK (Magyar Általános Kőszénbányák) Részvénytársaság budapesti központjához nyert meghívást. A kilátásba helyezett állást azonban N7