A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly: Gyürky Gyula, a farkaslyuki bánya tárnájának névadója

mêlés Dorogon és Tokodon 7-9 méter vastag. Annavölgyön három 2-3-4,5 méter vastag. Szarkáson két 0,75-1 méter vastag széntelepben folyt. A dorogi széntelep fedüjét 1,5 méter vastag bitumenes palaréteg takarta, ami gyakran okozott bányatüzet. Ilyenek egyébként mivel Dorogon, mind Tokodon, némelykor a szén öngyulladása folytán is keletkeztek. A bányákból kiszállított széntermeivényt bakállványokon halmokba döntötték és - vasút hiányában - tengelyen szállították, részben Budapestre, részben Esztergomba, nagyobbrészt pedig a vállalatnak Tóth községbe, a Duna mellett fekvő raktárába, ahonnét a kőbányai téglagyárak részére hajóuszályokon szállították tovább Budapestre. Dorogi működése eleinte csupán bányamérésekre szorítkozott, később azonban alkalma nyílt bányatechnikai és épületi tervezésekkel és ezek kiviteli munkáinak vezetésével is foglalkozni. 1890- ben sorra került a tartalékos tiszti állományban való előléptetése; s evégből újra katonai szolgálat következik. A főhadnagyi elméleti vizsga előzetes letétele után - az amúgy is esedékes 5 heti fegyvergyakorlati idő helyett - 10 heti próbaszolgálatot teljesített, s ezután a gyakorlati vizsgát is kiállotta, mely után 1891. év május havában megkapta tartalékos főhadnagyi kinevezését. Dorogi szolgálati ideje alatt az 1890. év elején felszólítást nyert gróf Pejacsevich János úrtól, hogy a gróf' Esterházy-féle tatai uradalomtól általa kibérelt zsemlyéi (vértessomlyói) szénbánya munkálatainak irányítását vállalja el. Társulati Igazgatósága erre vonatkozó engedélyét elnyerte, s így 1890 tavaszától, 1891. év végéig terjedő időszakban 4—8 hetenként meglátogatta a zsemlyéi szénbányát és a helyszínen adott utasításokat a munkálatok végrehajtására. Közben gróf Pejacsevich felkínálta Gyürkynek az üzemvezetői állást, mégpedig az akkori dorogi javadalma kétszeresével dotálva; amelyet azonban tekintettel a bánya oligocén korú széntelepében foglalt szénvagyon csekélységére, nem vállalta el, de felajánlotta ez iránt való készségét arra az esetre, ha sikerülne az oligocén telep alatt véleményezett eocén széntelepet felkutatni, és abban bányát nyitni. (Közbevetőleg itt egy megjegyzést kell tennem: 1891. XII. 3-án Gyürky Gyula kinevezést nyert a „Kranstädter Bergben 8 Hütten Actien-Verein" a Brassói Társulat Hunyad megyei Alsóteleki vasércbányájához, mint üzemvezető-bányamérnök. Ezt az állást - amikor megszemlélte a bányát - annak primitív viszonyai miatt nem fogadta el. ) A zsemlyéi bányához történt kiszállásai kapcsán alkalma volt a bánya környékének geológiai viszonyait tanulmányoznia, hogy a művelésben álló oligocén széntelep alatt valószínűleg jelen lesz a Dorogon ismert és művelés alatt állott eocén széntelep is. Gyürky Gyula erre alapította Pejacsevich grófnak tett ajánlatát, aki rokonszenvesen fogadta ezt, és megbízta a kutató, fúrási munka végrehajtására vonatkozó előkészületek megtételével. Szó volt a fúrásnak vállalatba adásáról, majd saját üzemi költségben való elvégzéséről, minek megállapításában a gróf hosszú ideig ingadozott. Végül a saját üzemi költségű fúrás mellett döntött, mire Gyürky megkezdte a fúrógarnitúra részeinek beszerzését, sőt már az első fúrólyuk helyét is megjelölte a Corvin-aknától északra fekvő területen. Mindez 1891. év vége felé történt, amikor a Rimamurányi Társulatnál nyerve állást Dorogról Ózdra költözött s ezzel abba kellett hagynia a zsemlyéi bányászati tevékenységét, elesve ilyképpen annak lehetőségétől is, hogy a vidéken később valóban megnyitott eocén széntelep felfedezésében részt vehessen. 1891- ben családja már 4 gyermeket számlált, s emiatt nagy gondot okozott neki az, hogy a Dorogi Társulatnak nem volt nyugdíjintézménye. Éppen ebből az okból noha állásával meg volt elégedve, s hivatali működését a Társulata is bizalmával méltányolta - arra törekedett, hogy valamely nyugellátást nyújtó vállalatnál nyerhessen alkalmazást. Kapóra jött neki a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság-