A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly: Gyürky Gyula, a farkaslyuki bánya tárnájának névadója

még ha tévedett is, de igényli, bár sose kéri, a megbecsülést is. Ezt a szellemet, erkölcsi alapállást kellene átmenteni az élet, a gazdaság más területére is. Azzal a tudattal lehetett tehát ünnepelni Farkaslyuk bányája fennállásának 75 évét, hogy a költő szavai nem fennkölt, hanem valóság, a mindenkori farkaslyuki bányász elmondhatja: „küzdöttünk erőnk szerint a legnemesbekért

1

'. Egy bánya életében a 75 év igen tisztes kornak nevezhető. A 75 év alatt kitermelt, több mint 15 millió tonna szén - ha az évenkénti átlagtermelés nem is volt soha magas - önmagában véve komoly mennyiség. Elmondhatjuk, hogy a Farkaslyukban 1914-ben telepített bánya betöltötte szerepét. Hosszú évtizedekig a környék lakóit, üzemeit ellátta energiával, hozzánőtt a vidékhez. A farkaslyuki bánya megnyitásának előkészületeit a RIMA (Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.) már 1913-ban megkezdte. Kezdetben a terület tulajdonosával (Sturman Lénárddal) hosszabb birtokjogi vitára került sor. A RIMA azonban - az ózdi gyár építése idején kötött szerződésre hivatkozva - 1913. december 15-én hozzákezdett a földmunkálatokhoz. A RIMA 1914. március 6-i igazgatósági ülésén a Sáta-csernelyi szénmező szénvagyonát mintegy 3 millió tonnára becsülte, aminek értékét az is növelte, hogy a táróművelés következtében olcsón volt kitermelhető. A létrehozandó bánya költségeire (1914-1920-as évekre) 735 000 koronát irányoztak elő. A farkaslyuki területen tehát megindult 1914. április 4-én a tárók megnyitása. A területen három tárót nyitottak. AFőtárót, azl. számú és a II. számú tárót. AFőtárót vagy Gyürky-tárót, Gy. Gyürky Gyuláról nevezték el. De ki is volt Gyürky Gyula? Ismerkedjünk meg vele, a magyarországi bányászattörténet kiemelkedő egyéniségével, s közelebbről életútjával. Gy. Gyürky Gyula életútja I. Születési helye: Puszta-Berki (Nógrád vm.) éve: 1860. április 30-án, római katolikus vallású. Szülei Hont megyében felsőszelényi birtokukon gazdálkodtak. S amidőn elérte 6 éves korát, s mivel a faluban elemi iskola nem volt, édesanyja vezette be az írás-olvasás elemi ismereteibe, majd 1867-ben a Nógrád megyei Nagyszécsényben, 1868-1870-es években pedig Ipolyságon (Hont vm.) nyert elemi iskolai oktatást. Középiskolai tanulmányait a gimnáziumban kezdte meg, melynek I—II. osztályát Léván látogatta. Azután édesapja, aki éles látásával felismerte gyermekének a reáltudományok iránt való hajlandóságot, reáliskolába (reáliskola: az élő nyelvek, a természettudományok és a rajz oktatásának előtérbe helyezésével latint és görögöt nem tanító középiskola), íratta be, melynek III—IV, osztályát Esztergomban végezte el. Ezt követően Körmöcbányára került, ahol - az addig 6 osztályú reáliskolának nyolcosztályúvá fejlesztésével kapcsolatosan - egy-egy közbenső osztályt átugorva a VI. és VIII. osztályba járt és 1877-ben érettségi vizsgát tett. Körmöcbányán megismerte és megkedvelte a bányászatot s ezért érettségi után, 1877. év őszén beiratkozott a Selmecbányái Akadémia bányászati szakosztályába, melyet 1880. évben - húszéves korában -, mint ösztöndíjas hallgató befejezte. II. A főiskolát végzett fiatalság álláselnyerése abban az időben nem volt probléma, s így minden nehézség nélkül nyerhetett felvételt a kincstári szolgálatba, ahol mint bányagyakornok Akna-Sugatagon (Máramaros vm.) a sóbányászaihoz nyert beosztást. Eleinte kisebb bányamérési munkát végzett, késóbb a két sószallító töakna külszíni terepének felmérésével, és arról egy magassági rétegvonalakkal ellátott helyzeti térképnek az elkészítésével bízták meg. A Máramarosszigetről kiindulólag tervezett normál vasútvonal sugatagi állomásának megállapítása végett volt az utóbbira szükség. Fel-