A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly: Gyürky Gyula, a farkaslyuki bánya tárnájának névadója

Gyürky Gyula, a farkaslyuki bánya tárnájának névadója A farkaslyuki bányászkodás kezdetei Farkaslyuk Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén fekszik. A bányatelep az ózdi medencéből Dél felé kinyíló völgyben terül el, s közigazgatásilag mindig is Ózd része volt. A farkaslyuki völgyet régen mocsarak, nádasok borították, melyek a domboldalon dús erdőkben folytatódtak. Hajdan itt egy tanya állt, amit Farkaslyuknak hívtak. Az egykori földesurak, a Sturmanok erdőkerülői, vadőrei laktak benne. Ma már helyét sem látni, helyén óriási meddőhányó - más néven haldány - magasodik. A helyi hagyomány azt tartja, „hogy egykor Ignácz fia, János nevű család lakott a hegyek és erdő közé szorult tanyán. Ennek a családnak a kicsiny vagyonát, juhait egy télen farkasok tizedelték meg. A farkasok ellen a Sturman család, akiknek ezen a vidéken nagy kiterjedésű erdő és szántó birtoka volt, hajtóvadászatot tartott. A hajtővadászat után borozgatás közben nevezték el a tanyát Farkastanyának, majd később Farkaslyuknak." Ma bányatelep, illetve volt - mert a bányászkodás 1990. január 22-én megszűnt. Ugyanis ekkor jött ki a bányából az utolsó csille szén egy fehérre meszelt csillében, melynek egyik oldalán: Jó szerencsét. Farkaslyuk 1990. január 22. Az utolsó szénnel megrakott csille. " Míg a másik oldalán: „Jó szerencsét. Farkaslyuk Bánya. 1914. április 4.-1990. jan. 22. 15 433 000 Tonna" szöveg volt olvasható. Farkaslyukban csak a 19. század végén és a 20. század elején kezdik felfedezni a talajban rejlő nagy értéket, a szenet. A bánszállási bánya szénvagyonának következtében került sor 1914. április 4-én egy új bánya nyitására Farkaslyukban. Az Ózd környéki bányák közül még ez az üzem termelt - mint említettem - 1990. január 22-ig. Az elmúlt év január 20-án Farkaslyukban a művelődési házban bensőséges ünnepségre került sor - melynek jó magam is részese voltam - az üzem fennállásának 75. évfordulója alkalmából. Miké Attila az üzem főmérnöke az ünnepi beszédében a következőket mondta: „Vannak, akik úgy vélekednek; ünnepelünk és megszűnünk. Nem a megszűnést ünnepeljük. Tény, hogy a 75. születésnapon az üzem 71. utolsó aktívan termelő évébe lépett. Az üzem megöregedett, a felszabaduló munkaerő és gépek hatékonyabban működtethető területen fognak dolgozni." Hallgatva a számokat, arra gondoltam , hogy az ember nem is tudj a igazából, hogyan viselkedjen. Ünnep ez vagy halotti tor? Köszöntsük egymást, vagy részvétet nyilvánítsunk? 75 év, három negyedszázad, egy teljes élet. ívelés a születéstől a halálig. S közben a sok miért? Hit, hitvesztés, és újra remény? Miért élünk? Nekem az ünnepség alatt - mint a bányatelep iskolájának immár 10 éve igazgatójának - Farkaslyuk kapcsán az jutott eszembe, hogy nem volt értelmetlen, nem ment veszendőbe ez a 75 év. Nem kell szégyenkeznie senkinek, aki itt becsülettel helytállt, mert valóban szolgálatot teljesített. Szeretném kihangsúlyozni, még ha ma oly divatos is leszólni a múltbeli erőfeszítéseket, a munkásember sokkal tisztességesebb annál, hogy a múltat ne vallja be, mert 6* S3