A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bencsik János: A szőlőbirtok társádalommegosztó hatása Erdőbényén századunk első felében
A szőlőbirtok társadalommegosztó hatása Erdőbényén századunk első felében Tokaj-Hegyalja rangos mezővárosainak (oppidum) többségét (közöttük Erdőbényét) jogi szempontból az 1848. XXIII. tez. eredményeként (még alig lényeges) hátrányos megkülönböztetés érte. Ekkor ugyanis az addigi (privilégiumokban megtestesült) városi szemlélettel szemben a kifejezetten mennyiségi szempontokra épült településkategóriákat részesítették előnyben. Erdőbényét is a 12 000 lakosnál kevesebb lélekszámmal rendelkező „kisvárosok" csoportjába sorolták. Ezt követően (több mint 2 évtized múlva) „A községek rendezéséről" elfogadott 1871. évi XVIII. tez. Erdőbényét is nagyközségi státusra degradálta, megfosztva a települést eddigi megkülönböztetést hordozó városi rangjától. Most nem szólunk eme jogfosztottság más következményeiről. Természetesen a közhasználatban még sokáig állt Erdőbénye „város" megnevezése. Ma is a tanácsháza udvarán őrizgetik azt a faragott követ, amely egykori kiváltságaikra emlékeztetheti az erdőbényeieket: a VÁROSHÁZA felirattal ellátott kő az egykori városháza homlokzatán díszelgett. 1 Hegyalja fejlődésének gátjául szolgált az is, hogy az 1848-as jobbágy törvények hatályát nem terjesztették ki a szőlőkre, pontosabban a dézsmás szőlők birtokosaira. 2 Két évtized tellett el addig, amíg az erdőbényei dézsmás szőlőket felszabadították. 3 Ekkor is felemásan, nagy terheket rakva a kis- és törpebirtokos szőlőtulajdonosok vállára. Az olyan városok, mint Erdőbénye lakossága tehát, ahol tekintélyes volt azoknak a száma, akik dézsmás szőlővel rendelkeztek, nem lelkesedhettek tehát az 1848/49es események láttán. Majd pedig 1848-at követő évtizedben nehezen tudtak bekapcsolódni a lassú polgárosodás folyamatába is. Hacsak a városhatár mélyebben fekvő, szántóföldi művelés alá fogható (egyébként általában gyenge minőségű) sík területek tulajdonosaira nem hagyatkozunk. Erdőbénye határának megoszlása művelési ágak szerint 1895-ben Művelési ágak Terület kh-ban %-ban Szántóföld 1544 19,08 Kert 279 3,44 Szőlő (ültetvény) io(0 0,12 Szőlő (parlag) 345 4,26 Legelő 697 8,61 Erdő 4600 56,84 Nádas Nem termő 422 5,21 Összesen 8092 100,00 Ha végignézzük e számsorokat, nyomban feltűnhet, hogy a század végén rendkívül alacsony a szőlőültetvény részesedése. Ezzel eljutottunk a hegyaljai települések népét