A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Iglói Gyula: Dokumentumok Miskolc 19. századi városrendezésének történetéből II.

utcát 24 méterre javasolták kiszélesíteni. Ehhez csatlakozott volna a második körút, 20 méter szélesre tervezve, a „vöröstemplom felé vezető új útvonal, mely visszafelé a Széchenyi utczába" torkollott volna. Nem véletlen, hogy az Egylet tagjai a kör- és sugárutak alkalmazását Miskolc esetében is alapvetőnek tartották. A szakértői bizottság elnöke Lechner Lajos 1879ben, Szeged újjáépítésére kiírt nemzetközi pályázatát egy ilyen úthálózattal kidolgozott pályaművel nyerte meg. De a bizottságban lévő székesfővárosi mérnökök tervezési elveivel is találkozhatott ez a nézet, mert az 1871-ben Budapest szabályozására kiírt nemzetközi tervpályázat programjában szinte sugallták - Bécs mintájára - a körutak és sugárutak tervezését. Ezt a pályázatot szintén Lechner Lajos terve nyerte meg. De maga az 1870. X. törvénycikk is utalt az új közlekedési útvonalakra, főleg az előbb említettekre, amelyektől a nemzetközi pályázatoknál a tervezők sem mertek eltérni. Csakhogy Szeged és Budapest földrajzi adottságai alapvetően eltérnek Miskolcétól! „Nemcsak egyes főútvonalak, de mellékvonalak megnyitása dolgában is... többékevésbé" eltértek az egylet tagjainak javaslatai az AdlerjLippay tervezettől. Ezek között jogos észrevételük volt a „vasúti pályaházhoz való közlekedés lehető megkönnyítése... az Újvilág utcza, melyet a Szinva mindkét partján" vezettek a városba. De a Zsolcai kapu és a tervezett Újvilág utca közé is javasoltak egy utcanyitást. Mai állapotaink ismeretében szinte látnoki erejű a hajdani véleményük: „Ha pedig a Széchenyi utczát e ponttól a vasút felé megnyitjuk, nemcsak a közlekedés égető baját orvosoljuk, de egy szép városrész könnyű létesülését is lehetővé tesszük." Igazuk volt abban is, „hogy Miskolcz mai úthálózatában teret alig találunk, hogy mily módon tanácsoljuk átalakítani és rendezni ezirányban a mai úthálózatot, azt a tervbe megjelöltük." A szakértői bizottság végül is korrekt nyilatkozattal zárta a szakvéleményét. „Ez alkalomkor nem bocsátkozhatunk bővebb részletezésbe, mert eszméinkkel inkább csak a város rendezését kezükbe vevő tervező mérnökök figyelmét kívántuk az általánosabb, magasabb szintről vizsgálandó dolgokra irányozni, nem pedig teljes, részletes tervet adni, ami nem is lehet feladatunk, mert ilyet csakis hosszabb munka után... lehetne megszerkeszteni." Miskolc első városszabályozási terve körüli események 1897. év tavaszán furcsa és szokatlan fordulatot vettek. Amikor a kilenc évtizeddel ezelőtti eseményeket a Borsodmegyei Lapok 1897. március 26-i számából felidézzük, csatlakoznunk kell a hajdani újságíró véleményéhez, visszafogott felháborodásához. „A képviselő testület kebeléből kiküldött bizottság, melynek feladata lett volna véleményt nyilvánítani Adler Károly városi főmérnök által készített és az országos mérnöki szakbizottság által felülvizsgált szabályozási terv felett, a múlt napokban összeült és tanácskozott. A tanácskozás eredményét a helyi lapokból mindenki ismeri: a bizottság a tárgy felett érdemlegesen nem határozott, hanem kebeléből egy három tagú albizottságot delegált az építészeti bizottságba, amelyet egyszersmind egy legújabb (kiemelés tőlem) szabályozási terv készítésére kért fel. Tehát lesz három terv: az egyik a főmérnöké, a másik a mérnöki bizottságé és a harmadik az építészeti bizottságé. Mi következik ebből? Semmi más, mint egy józan elmével könnyen felfogható, mint hogy a két előbbi terv a bizottság várakozásának nem felelt meg. Más konzekvencziát logikus következtetéssel a bizottság eljárásából levonni nem lehet. Vagy megfelelt a két javaslat a tervbe vett czélszerű szabályozásnak: akkor minek egy legújabb javaslat? De ne türelmetlenkedjünk, hanem nyugodtan vegyük bírálat alá a bizottság eljárását, hátha a logika megtörésével mégis igazat adnánk még pedig abból a szempontból, hogy a főmérnök és az országos mérnöki bizottság terve között eltérés van, mert ezen eset csakugyan fennforog. De éppen ez ejtette tévedésbe a bizottság tagjait, akik harangzúgást hallottak, de nem tudták, hogy hol; vagyis hallottak arról, hogy a két terv között különbség van, de hogy az a különbség milyen, azt nem tudták. A bizottságnak ez elég ok volt egy harmadik terv készíttetésére, a kettő közötti különbség.