A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Varga Gábor: Lak egyház- és gazdaságtörténetéhez (1758-1832)

- Ökröt venni; - A juhász bérét rendezni, újat felvenni; - Sámsonból az ottmaradt eszközöket elhozni; - Kalandáriumot venni. Feltárul előttünk mi mindent csinált egy reformkori gazdálkodó kisnemes, aki ahogy ma mondanánk főállásban a falu jegyzője volt, emellett még egyházi tisztsége is volt. Nézzük meg, mit sikerült megvalósítania ebből a sikeres építkezésen túl. Jogi ügyleteiről nem készített feljegyzést. A szolga és szolgáló felvételt, valamint azok illetményét gondosan rögzítette. Május 27-én megfogadta szolgának Bábonyba való Ns. Nagy Sándort. Érdekes, de egyáltalán nem ritka eset, hogy elszegényedett nemesek gyermekei szolgának szegődtek, lehetőleg más faluba. Lakon volt eset, hogy a tehén csordás is nemesi származású volt. Sok szerencséje nem volt a nemes fiúval, mert már jún. 1-én el kellett bocsátania. Helyette Szegő Istvánt vette fel jövő újévig a következő bérért: - egy szűr; - egy kalap; - egy derékravaló; - egy pár csizma és egy Forint. Ez jóval kevesebb volt, mint amit a nemes fiúnak adott, de fiatalabb is volt. Többször kárba eresztette az ökröket, amiért 28 krajcár kártérítést kellett fizetni helyette. Szolgálónak Molnár Máriát vette fel június 30-án ugyancsak jövő újéviga következő bérért: - egy pár csizma; - egy ünneplő kendő; - egy ünneplő kék kötő; - egy karton szoknya. Vele még kevesebb szerencséje volt, mert már másnap elment. Nyilván a folyóépítkezés terhei riaszthatták, hiszen most jóval nagyobb háztartást kellett vinni. Május 25-én Varga Jánost fogadta meg juhásznak, Demeter napig az alábbi bérért: - 4 Forint készpénz; - 1 köböl rozs; - 10 itce főzelék; - fél véka vetés; - a bojtárnak egy szűr. Érdekes, hogy míg a szolga és szolgáló bérét jórészt ruhában állapították meg, addig a juhász esetében a termény és a pénz volt a szokásos. Az 1826-os esztendő Január 1-én megfogadta egy évre szolgának Pap Mihályt. Bére: 1 Ft pénz, egy kalap, egy nyakra való, egy ujjas pruszlik, egy derékra való, 2 pár csizma, egy talpalás, két pár fehér ruha, két kötő, két véka őszi vetés, három vékás szántás, egy fekete, fürtös guba. A felsorolásból kitűnik, hogy komolyabb embert sikerült találnia, mert bére jóval meghaladta az elődjét. (Még akkor is, ha őt egész évre vették fel.) Május 1-jére a juh állománya 59-re gyarapodott. Ekkor nyíratták őket. Egy „gyapjút" a szövőszékükhöz meghagyott nyüstnek. A többi 58 fontot nyomott, s ezért csinos összeget kapott: 18 Ft és 31 krajcárt. Feljegyzéséből az is kiderült, hogy nemcsak racka, de merinó juha is volt. Teleltetésre csak 43 darabot hagyott meg belőlük. Az 1827-es év: Január l-jén új szolgaként Jurótzki Jánost alkalmazta. Bére megegyezett az elődjével, azzal a különbséggel, hogy ő több pénzt és kevesebb terményt kapott. Sajnos igen sok baja lett vele. Tavasszal verekedésbe keveredett és a „Chirurgusnak" fizetni kellett érte. Többször tilalmasba engedte a jószágot. Körte és szőlőlopáson is rajtafogták. Elvesztett egy baltát, egy nagy kést, sőt egy libát is agyonütött. 3 33