A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Varga Gábor: Lak egyház- és gazdaságtörténetéhez (1758-1832)

Lakra került ősei gyakran tagjai az egyháztanácsnak, a nemesi testületben is többször tisztségviselők. Édesapja 1805-től három évtizeden át consistóriumi tag, többször kurátor. Zilahy Cs. Sámuel iskoláinak elvégzése után 1810-től Sámsonban (a mai Hajdú-Bihar megyében) volt nótárius, 1825-ig. Felesége révén a legvagyonosabb laki családok közé tartozott. (így például 1837-ben 5 véka gabona egyházadót fizetett.

21 1825-től választották laki nótáriussá. Ekkor kezdte a hatalmas méretű Balogh-féle telken házának építését, s az építéssel kapcsolatos feljegyzéseit. 2. Zilahy Cs. Sámuel 1825-1832 közötti feljegyzései 1825. év: Az aratás előtti szűkös időben többen pénzt kértek tőle. Volt aki csak egy napi napszámnak megfelelőt, 15 krajcárt, volt aki ennek 80-szorosát. (Konyha István és öccse.) Erről adóslevelet is készítettek. A kisebb kölcsönöket - mint pl. a rokon Balogh Ádámnak adott 3 Forintot csak ide jegyezte fel. Májusban sorban fogadta meg a házépítéshez szükséges mesterembereket. 24-én Pap Sámuelt 9 öl hosszú és 2,5 öl széles ól, szín, kamra falának földből való „megverésére" 24 Ft-ért és 6 itce pálinkáért. Ezért Pap köteles napszámosokat fogadni, fizetni és elbontani apósának, az „öreg Baloghnak a tsürjét". A melléképületek mintegy 80 • méteresek lettek. Május 29-én fogadta fel a Saller nevezetű kőművest a lakóháza falának, kéményének megrakására 70 Forintban, amihez az akkori szokás szerint még 8 itce pálinka is járt mintegy kiegészítésként. Nem volt kis összeg ez a 70 forint, mintegy 280 napszámbérnek felelt meg. Sullcr mindezért vállalta: Egy 9x3 öles, vagyis kb. 108 • méteres lakás megépítését. A lakás állott 2 szobából, egy „kőkéményes pitarból, és egy kamrából. Az egyik szoba és a pitar alá kőből kirakott pincét tartozott építeni. Ez a pince a mai napig áll, benne Zilahy leszármazott lakik, de a vályogfalakat századunkban lebontották és átépítették. Sullernek a 70 Forinton felül még külön is fizetett 24 napszámot, és az anyagok szállítási díjait is. Napszámosként leggyakrabban a „Beleznai fiúk, Fazekas Erzsa és Nagy Jankóné" dolgoztak. Május 30-án a ház tetőszerkezetének elkészítésére Sándor Pál ácsot fogadta meg 40 forintért és 3.3 liternyi pálinkáért. Jellemző a korabeli ár- és bérviszonyokra, hogy egy kőműves vagy ács mellett segítő napszámos napidíja alig volt több, mint 4 deciliter pálinka ára. Zilahy Sámuel részletezte, hogy milyen tételekben adta meg a felsorolt mestereknek a járandóságát. Mindegyiknek adott az akkori szokások szerint „elő-pénzt" is, az utolsó részletet pedig a kész munka átadásakor fizette ki. Az építkezés a reformkorban sem volt olcsó mulatság. Ennek illusztrálására csak a fontosabb, s más helyről „formányozott" építőanyagok árait, szállítási díjait-a hozzá tartozó áldomás fizetésekkel együtt - mutatjuk be: - Szikszóról 24 szál fa, áldomással 127 Ft, - Abodról 2 öl fa ajtónak, lépcsőnek 57 Ft, - Irotáról 11 öl kőért és 6000 db vályogért 189 Ft, - Vasért, szegért 35 Ft. 1825. július 1-én már a ház és a melléképületek olyan állapotba kerültek, hogy a tetőszerkezet szalmával való bekötésére „Szalmási öccsét" megfogadhatta, 18 Forintért és 2 liter pálinkáért. A házépítés teljes összege meghaladta az 560 Ft-ot, ami igen tekintélyes summának számított. (Hozzávetőleg 560 bárány árának felelt meg.) Ebben az évben még az építkezést megelőzően 32 pontban foglalta össze az évi teendőit, ebből 7 pontban az előbb tárgyalt építkezési feladatait rögzítette. Egyéb célkitűzéseiből csak még néhányat említünk meg: - 10 pert, jogi ügyeletet lefolytatni; - Szolgát, szolgálót fogadni: - Gyapjút, bárányt eladni;