A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slováci V Zahranicí, 15., 16. (Bodnár Mónika)

kultúra kutatásától, pedig ma már talán senki sem vonja kétségbe, hogy a városi környezet is a néprajztudomány kutatási területéhez tartozik. Ezért javasolja, hogy a jövőben meg kell teremteni a városi kultúra rendszeres kutatásának lehetőségeit. Ezen előkészületek alapja az oktatásban, a néprajzosok felsőfokú képzésének kibővítésében, a tantervek ilyen irányú módosításában rejlik. Mint a fentiekből kitűnik, a szlovák kollégákat is hasonló problémák foglalkoztatják, mint minket. Az 1991 augusztusában Makón megrendezett Fiatal Néprajzkutatók Konferenciájának is egyik sarkalatos kérdése az volt, hogy mi a néprajztudomány tárgya, mi a kutatási területe. Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy „a hagyományos paraszti kultúra

1

' kifejezés tágan értelmezendő, és még így is alaposan kibővítendő. A muzeológust különösen érdeklő téma a városi kultúra dokumentálásának mikéntje. További témák: városkutatás a sajtó segítségével, szomszédság a nagyvárosban, az ifjúság szerepe a kisváros társadalmi életében, a vállalkozó szerepe és helye a városban stb., stb. Az írások általában nem szolgálnak konkrét receptekkel, igazi értékük a problémafelvetésben, a felvetett kérdések továbbgondolásának lehetőségében rejlik. Ilyen meggondolásból számunkra, magyar néprajzosok számára sem érdektelen ez a kiadvány. BODNÁR MÓNIKA SLOVÁCI V ZAHRANICÍ 15., 16. (Külföldi szlovákok. Szerk.: Frantisek Bielik-Claude Báláz) Martin, 1990. 196 p. A turócszentmártoni székhelyű Matica slovenská az anyanemzet kötelékén kívül élő szlovákság tudományos kutatásait összegező évkönyvének 15. és 16. kötete szerkezetét tekintve megegyezik az előzőekkel. A Slováci v zahranicí címen megjelenő kiadvány 1., 2., 3., 4-5., 13. és 14. köteteiről már hírt adtunk a Közlemények 13., 18., 20., ill. 26. számának ugyanezen rovatában. A Slováci v zahranicí 15. kötete elsősorban a nyelvészek érdeklődésére tarthat számot, ugyanis két nyelvészeti jellegű tanulmány is található a kötetben. Az egyik a bánáti, a másik pedig a Romániában élő szlovákok nyelvhasználatával foglalkozik. Ezt néhány történeti írás követi, így megismerkedhetünk a XVI. Vajdasági Szlovák Rohamcsapat harci cselekedeteivel a 2. világháború idején, az 1880-1914 közötti kivándorlások történeti forrásaival, valamint az I. Csehszlovák Köztársaság idején lezajlott reemigrációval, ami elsősorban a Jugoszláviában és a Romániában élő szlovákokat érintette. Néprajzi jellegű írást egyet találunk a kötetben, Marta Botíková egy vajdasági szlovák település lakodalmi szokásait mutatja be. A kötet végén hírek, tudósítások, könyvismertetések olvashatók, többek között tájékozódhat az olvasó a magyarországi szlovák nyelvű könyvkiadás eredményeiről és nehézségeiről. Ugyanebben a rovatban olvasható néhány recenzió a Magyarországon megjelent és a szlovák néprajztudomány számára is fontos könyvről. A 16. kötet tartalma színesnek mondható, hiszen földrajzi értelemben átöleli szinte az egész világot. A kötet első fejezetét kitevő öt tanulmányból három az USA-beli és kanadai, egy pedig a jugoszláviai szlovákokkal foglalkozik. Az ötödik, Ján Gombos munkája az alföldi szlovák telepesek történetét dolgozza fel, miközben egyetlen falu, Tótkomlós benépesülésére koncentrál. Az írásból kitűnik, hogy a szlovák lakosság alföldi letelepedését hosszá út előzte meg. A 17. században végbement népvándorlások sorozatát szinte lehetetlen nyomon követni, mivel gyakran előfordult, hogy egy-egy család, vagy nagyobb közösség többször is megváltoztatta lakóhelyét, sőt társadalmi 25* 387