A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Naukovij zbirnik Muzeju Ukrajinszkoji, Kulturi U Szvidniku, I. 16. (Udvari István)

állását is. Az új telepeseket sokszor népes rokonság követte. A szlovákok Alföld felé irányuló útvonala Pest, Nógrád, Hont és Gömör vármegyéken keresztül vezetett, olykor ezek valamelyikét többször is megjárva. A levéltári kutatásokon alapuló kitűnő összefoglaló munka fontos része a magyarországi szlovák telepesek történetével foglalkozó irodalomnak, s feltétlen figyelmet érdemel az e témakörben kutató történészek és néprajzosok részéről. Az adatközlések fejezetében két írás olvasható, az egyik az amerikai szlovák nők tevékenységébe enged bepillantást az első világháború éveiben, a másik a romániai bánáti szlovákok népzenei hagyományait dolgozza fel. Az emlékezéseket és életrajzokat egybegyűjtő rovatban életrajzi adalékokat olvashatunk olyan személyekről, akik megjárták a világ egy-egy csücskét, s aztán hosszú évek után visszatértek szülőhazájukba, meg olyanokról is, akik letelepedtek, ma is ott élnek. Ugyancsak ebben a rovatban olvasható egy rövid visszaemlékezés az 1947-ben Visegrádon megrendezett Szláv Nap (Slovansky den) ünnepségről. Erre az írásra egyik lábjegyzete miatt hívom fel a figyelmet, amiben a szerző, Frano Bartosek megjegyzi, hogy a „tót" népnévnek eredetileg nem volt pejoratív jelentése. Ennek tudatosítása különösen fontos azon történettudományok körébe tartozó írások esetében, amelyek régi irodalomra alapozva keletkeztek. Ennek tudatában elkerülhetők azok a téves módon udvariaskodó „fordítások", amelyek olykor sűlyos félreértések előidézői lehetnek. Az évkönyv utolsó fejezetét híradások, beszámolók, valamint könyvismertetések és könyvbírálatok alkotják. Ebben a fejezetben is vannak Magyarországot, a magyarokat érintő, vagy érdeklődésükre számot tartó írások, így pl. az, amelyik a budapesti szlovák iskola történetéről és tevékenységéről számol be. Külön felhívom a figyelmet Ján Bobák és Anton Hrnko recenziójára. A szerzőpáros a Danubian Historical Studies, az MTA Történettudományi Intézete által kiadott és Soros György által sponzorált folyóirat első számát, illetve az abban megjelent egyik írást (Dávid Zoltán: Nationality Statistic of Historical Hungary [1851-1970]) illeti éles kritikával. Köztudott, hogy statisztikát sokféleképpen lehet készíteni. Az is ismert, hogy a statisztikai adatokat így is, úgy is lehet magyarázni, értelmezni. E sorok írója nem mondhat véleményt Dávid Zoltán cikkéről, mivel azt nem ismeri. Az erről született bírálat viszont olyan megállapításokat tartalmaz, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. BODNÁR MÓNIKA NAUKOVU ZBIRNIK MUZEJU UKRAJINSZKOJI KULTURI V SZVIDNIKU, T. 16. (A szvidniki Ukrán Kultúra Múzeuma Tudományos Gyűjteménye) Prjasiv-Eperjes, 1990. 381 p. A szvidniki Ukrán Kultúra Múzeumának neve a közeljövőben feltételezhetően megváltozik. A múzeum megnevezésében bizonyára helyet kap a ruszin népnév, melyet 1989-ig, a csehszlovákiai gyöngéd forradalomig nem ismertek el hivatalosan. A csehszlovákiai hivatalos nemzetiségi politika nem ismerte el a ruszin nemzetiséget sem. A legfrissebb, az 1991-es népszámlálás előzetes adatai szerint Cseh-Szlovákia 20 654 állampolgára vallotta magát ukránnak. 18 648 pedig ruszin nemzetiségűnek. A szvidniki múzeum tudományos gyűjteményének szerkesztésében, kivitelezésében minden bizonnyal lezárult vagy lezárulóban van egy korszak. Az eltelt két esztendő alatt ugyanis jelentősen változtak a kiadás szakmai, financiális és politikai feltételei. Új vagy „régi-új" szerzők nevével találkozhatunk majd a további kötetekben. Újra