A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Veronika Géciová-Komorovská: Slovenská lúdová palickovaná cipka (Bodnár Mónika) - Národopisné informácie, 1990. (Bodnár Mónika)

VERONIKA GÉCIOVÁ-KOMOROVSKÁ: SLOVENSKÁ EUDOVÁ PALICKOVANÁ CIPKA (Szlovák népi vert csipke) Bratislava, 1988. 192 p. Csipkét többféle technikával lehet készíteni, a végeredmény minden esetben mintásán áttört laza vagy tömöttebb szövedék. A csipkekészítés egyik hagyományos módja a verés. Kellékei a csipkeverő állvány, rajta a párna, amire ráerősítik a papírra rajzolt mintát. A fonalból sok-sok csipkeverő pálca segítségével alakítják ki a kívánt mintát. A csipkeverés szinte egész Európában, így a szlovák nyelvterületen is ismert, de készítése nem minden vidékre jellemző. Csipkeveréssel leginkább a bányavárosok német lakói foglalkoztak, általuk vált ismertté a későbbiek folyamán a szlovákok körében is. Az utóbbi években megnőtt az érdeklődés a csipkeverés iránt. Veronika GéciováKomorovská a pozsonyi egyetemen szerzett néprajz szakos diplomát. Érdeklődése a népművészet felé vonzotta, hosszú éveken keresztül kutatott ilyen témakörökben. Jelenleg a csipkeverés gyakorlati oktatásával foglalkozik. Jelen könyvében néprajzi szempontok alapján dolgozza fel a szlovák csipkeverés történetét. A kötet elején egy rövid összefoglaló fejezet található a csipkeverés szlovákiai kialakulásáról. A történeti bevezető után a csipkék régiók szerinti ismertetése következik Nyugat-Szlovákiától KözépSzlovákián keresztül egészen Kelet-Szlovákiáig. A régiók szerinti besoroláskor a szerző E. Marková, e témakör másik kitűnő ismerőjének felosztását követi. Mint megjegyzi, véleménye szerint ez az osztályozás megalapozott, bár a megnevezések nem egységes kritériumok alapján születtek. A földrajzi felosztás ismertetését megelőzően a szerző önálló fejezetet szentel az ún. bányász csipkéknek, amik az összes bányász- és kohászvidéken azonos jelleget mutatnak, függetlenül a földrajzi elhelyezkedéstől. Az egyes fejezetek rendkívül tanulságosak és praktikus felépítésűek. A régió megnevezése után azon települések felsorolása következik, ahol ezeket készítették, majd ezt követi az elterjedési kör meghatározása. Ezután olvasható a történeti leírás és a régióra jellemző jegyek ismertetése. Minden leírást bőséges képanyag követ, majd egy csipketerv az adott régió jellegzetes motívumainak felhasználásával, a munkamenet pontos leírásával. A fentiekből kitűnik, hogy ez a könyv kissé eltér a szokásos néprajzi kiadványoktól. Nemcsak a fejezetenként megtalálható csipketervek miatt van ez így, hanem azért is, mert egy nem elhanyagolható fejezet foglalkozik a csipkeverés alapjaival, azokkal a gyakorlati tudnivalókkal, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy valaki elsajátítsa a csipkekészítés eme módját. A kötet nagyszerűen ötvözi a tudományos kutatás eredményeit és azok gyakorlati hasznosítását. Minden népművészettel és textilkultúrával foglalkozó szakembernek figyelmébe ajánlom. BODNÁR MÓNIKA NÁRODOPISNÉ INFORMÁCIE (Néprajzi információk) Bratislava, 1990. 2. sz. 180 p. A Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete, a Szlovák Nemzeti Múzeum és a Szlovák Tudományos Akadémia mellett működő Szlovák Néprajzi Társaság közös kiadványát takarja a cím. Ez a kiadvány a fenti intézmények belső használatára rendszertelen időközönként, kis példányszámban jelenik meg. A Szlovák Néprajzi Társaság 1990 májusában megrendezett XI. közgyűlésének tematikája a „Város és a városi kultúra" volt. Az azon elhangzott előadások és hozzászólások kaptak helyet ebben a kötetben. Mint Peter Salner bevezető tanulmányában írja, a szlovák múlttal kapcsolatosan mindig a lakosság és a hagyományos kultúra földművelő-pásztorkodó jellegét szokás emlegetni, ezért sokan idegenkednek a városi