A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ethnologia Slavica, 20. (Bartha Elek)

körébe tartoznak. A tanulmány három fő kérdéscsoportot vizsgál részletesebben: 1. a lakodalmi szokások, mint a családi és társadalmi kapcsolatok változásainak megnyilvánulásai, 2. napjaink lakodalmi szokásmodelljének alakító tényezői, 3. a modern lakodalom arculata és fejlődési tendenciái. Zita Skovierová a szomszédság társadalmi intézményével foglalkozik. Tanulmányában napjaink falusi társadalmában próbálja bemutatni azokat a jelenségeket, amelyekben a szomszédság a falu lakói és a külső megfigyelő számára megmutatkozik. Az anyag Szlovákia néhány körzetében végzett helyszíni kutatások eredménye. A kötetben három tanulmányt is szenteltek a népköltészeti, népzenei hagyományoknak. Ján Michálek a népi prózahagyomány néhány funkcionális kérdésére kíván választ találni. Érdeklődésének középpontjában elsősorban az áll, milyen szerepet tölt be a népi próza napjainkban. Pubica Droppová a szlovák falu kortárs dalrepertoárjáról írt átfogó elemzést. Figyelme kiterjed a tömegkommunikációs eszközök, a rádió, a televízió adásainak zenei üzeneteire, kívánságműsoraira, azok népzenei, tánczenei repertoárjára. Egy 1979-ben végzett felmérés szerint néhány vizsgált településen kiemelkedően népszerűek voltak a rádió népzenei és tánczenei műsorai, alig hallgatták viszont az operát, az operettet és a szimfonikus zenét. Sana Burlasová a betyárköltészet interetnikus kapcsolataival foglalkozik. A pozsonyi kutatók sorát Oldfich Sirovátka (Brno) tanulmánya szakítja meg, aki a cseh folklór fejlődési tendenciáiról ír. Érdeklődésének előterében a jelen és a közelmúlt hagyományai állnak a folklór több ágában. Példáinak zömét a népköltészet területéről veszi, de figyelme kiterjed a népszokások, a néphit, a gyermekfolklór területére is. Igen tanulságosak a folklorizmussal kapcsolatban kifejtett gondolatai. Különös érdeklődésre tarthat számot Jerzy Damrosz varsói kutató munkája, amely a lengyelországi néprajzi régiók egy fontos változási tendenciájával foglalkozik. A hagyományos „néprajzi régió" vagy „hagyományos régió" helyett bevezeti az „etnokulturális régió" terminust, felismerve azt, hogy napjainkra alapvetően megváltoztak az egyes régiók kulturális arculatát meghatározó tényezők. Míg korábban egy-egy néprajzi tájegység karakterét jól jellemezte például a viselet, a nyelvjárás, az építkezés, napjainkban ezek helyére más, főként gazdasági, politikai, közigazgatási komponensek léptek. A folyamat, amelyet ő „regionalizmusnak" nevez, némileg szemben áll a hagyományos régiók mesterséges fenntartását célzó, főként a folklorizmus megnyilvánulásaival kapcsolatban álló, azokat felhasználó tudatos törekvésekkel. A néprajzi írásokat két etnolingvisztikai, nyelvszociológiai tanulmány követi. Aleksandr S. Heard szovjet kutató azokról a néprajzi, antropológiai kérdésekről ír, amelyek a szovjet néprajztudományt az északi területek kutatásával kapcsolatban foglalkoztatják. Frank Förster a volt NDK területén élő szorb ipari munkások nyelvszociológiai kutatásának tapasztalatairól ad rövid áttekintést. Figyelemre méltó a vitarovatban közölt írás, amelyben Martin Kasper a szláv néprajz helyét igyekszik kijelölni a szlavisztika területén belül. A „Szláv etnológia története" c. részben 9 tanulmányt olvashatunk. Václav Frolec a II. világháború utáni Csehszlovákiában folyó néprajzi kutatásokról ír. Találunk itt tanulmányt a szláv folklorisztikáról (Bohuslav Benes), a szlovák népzenekutatók által végzett összehasonlítcí szláv népzenekutatásról (Sona Burlasová), a népi kultúra jelentéséről a szlovák nemzeti felvilágosodásban (Ján Podolák). Több megemlékezés, kutatói pályarajz között örömmel fedezhetjük fel Bartók Béla nevét, akinek a morva népdallal kapcsolatos munkásságát méltatja Dusán Holy. A gazdag tartalmú jubileumi (20.) kötetet egy információs rovat és néhány szláv tárgyú néprajzi kiadvány recenziója egészíti ki. BARTHA ELEK