A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ethnologia Slavica, 19. (Kotics József)

gondolatokat sugalló írásait éppúgy érdemes figyelemmel kísérnünk, mint értékes recens adatokat összefogó közleményeit. BŐDI ERZSÉBET ETHNOLOGIA SLAVICA, 19. (A Comenius Egyetem kiadványa) Bratislava, 1988. 229. p. A szláv etnológia eredményeinek világnyelveken való megismertetésében majd húsz éve játszik központi szerepet a Pozsonyban megjelenő Ethnologia Slavica című évkönyv. A tartalmilag igen változatos, színvonalas tanulmányokat tartalmazó kötetek joggal tarthatnak számot a magyar néprajzkutatók érdeklődésére is. Jóllehet már a megelőző kötetet is tiszteletére ajánlották, a jelen 19. kötet bevezetőjében a szlovák néprajz nesztorát, az 1987-ben 85 éves Ján Mjartant köszönti a szerkesztő Ján Podolák. A népi építészet és halászat, a szlovák néprajz történetének kiváló ismerője nemcsak a szláv népek néprajzának avatott kutatója, hanem olyan tudós, aki a közép-európai népek kulturális kölcsönhatásának vizsgálatában is jelentős eredményeket ért el. A kötetben található négy néprajzi és egy régészeti tanulmányszerzői a hazai (cseh, szlovák és morva) kutatók közül kerültek ki. A kézi meghajtású gabonaőrlő-kövekről írt tanulmányt Magdalena Beranová (Manual Rotation Grain Mills on Czechoslovak Territory up to the Incipient 2nd Millennium AD). Ebben igen nagy adatbázis alapján kíséri figyelemmel ennek az igen fontos eszköznek a régészeti kultúrákban való megjelenését a keltáknál, rómaiaknál, majd a szlávoknál. Fordítsuk figyelmünket kissé részletesebben a néprajzi tematikájú írások felé, melyek sorát Ján Podolák nagy ívű tanulmánya nyitja a szlovákiai pásztorépítményekről (Pastoral Constructions in Slovakia). A pásztorkodás két fő típusa Szlovákiában az alföldi és a hegyvidéki. Ezek a fő típusok az eltérő tartásmód következtében nem egyformán igénylik a különböző pásztorépítményeket. A tanulmány a hegyvidéki állattartáshoz kapcsolódó pásztorépítményeket veszi tüzetes vizsgálat alá. A kérdéskör két lényegi összetevője: a pásztorépítmények eredetének, valamint fejlődésének szerkezeti és funkcionális vizsgálata. A felvetett kérdésekre a felsorakoztatott néprajzi, történeti és nyelvészeti adatok alapján, felhasználva a nemzetközi szakirodalom vonatkozó eredményeit igen alapos, meggyőző válaszokat kapunk. A tanulmány nemcsak új eredményeit tekintve, hanem módszertanilag is sok tanulsággal szolgálhat a magyarországi kutatóknak. Ugyanez a legkevésbé sem mondható el Emília Horváthová kötetbeli tanulmányáról (Die Nachweise für die Kulte der altslawischen Gottheiten in der Slowakei). Mint a cím is jelzi, Emília Horváthová az ősszlávok pogány istenhitének a mai Szlovákia területén található bizonyítékait kísérli meg tanulmányában összegezni. Kiindulópontja szerint nem is lehet kétséges a többistenhit megléte, a kérdés csak az, hogy az itt élő ősszlávok mely istenségeket ismertek közülük. A földrajzi nevek tanúságtétele, különböző középkori feljegyzések, valamint a néphit és népszokások kapcsolatba hozható elemei alapján a szerzőnő bizonyítottnak tekinti Perun, Mokosés Velesz kultuszának ismeretét a mai Szlovákia területén élt ősszláv népességnél. Az egyes pogány istenségekhez fűződő kultuszok meglétének kimutatásán túl Emília Horváthová úgy véli, hogy a mai Magyarország területén Hangony és Sajónémeti környéke, valamint a Dél-Szlovákiában található közeli terület az ősszlávok istenkultuszának központi területe volt.