A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky národopis, 1990. (Bődi Erzsébet)

közösségeket. Ezen kérdésekre adott feleletek természetszerűen nem ölelik fel egészében mindazt, ami egy-egy lakodalom néprajzi vizsgálatához tartozik, csupán egyféle nézőpontot érvényesítenek. Desanka Nikolic belgrádi kutató vizsgálta az autoritást és a szocializáció folyamatát. Példáit Nyugat-Szerbiában élő családok köréből merítette. Tényfeltáráson túl tanulmánya azt is bemutatja, hogyan bomlik fel napjainkban a patriarchális elven működő tradicionális családszervezet. A szintén belgrádi Miljana Radovanovic sorra veszi azokat a 19. századi és a 20. század első felének írásait, amelyek valamilyen módon figyelembe vették az egyénnek közösségbe való beilleszkedését. Két közlemény is foglalkozik az idős emberek helyzetével. Dusán Ratica elméleti szinten fogja össze az eddigi tapasztalatokat, Andrea Ondercaninová terepmunkán szerzett ismereteket közöl. Mind a két írásban megpróbálnak választ adni a szerzők arra a kérdésre, hogy az öregek milyen szerepet töltenek be a család és a falu társadalmában, hogyan alakul helyük a társadalmi viszonyok hálózatában. Úgy véljük, hogy az idős emberek társadalom- és kultúraformáló szerepe az említett helyzeteknél jóval szerteágazóbb. Peter Slavkovsky pozsonyi kutató egy érdekes témakört választott magának. Azt vizsgálja, hogy a szezonális munkavégzéssel együtt hogyan jönnek létre formális csoportok, amelyek funkcionálisan azonosak, mivel a csoport tagjait egyazon érdek köti össze. Az ipartörténészek figyelmébe ajánljuk Michal Kaíavsky és Jaroslav Cukan írását. 1889—1939-ig, tehát a századfordulótól a második világháborúig tartó időszakban, sorra vették az ipari tanulók szociális helyzetét. A számok tükrében megtudhatjuk, hogy milyen iparágak voltak népszerűek. Foglalkoztak a gömöri bányász céhek hatásával, a céhtagok egymás közötti kapcsolataival, alá- és fölérendeltség szabályaival. A néprajztudomány nemcsak a falun élő emberek, közösségek kultúráját és társadalmát vizsgálja, hanem a kisvárosok életét is. Monika Kardosován'dk Trencsén társadalmáról szóló tanulmányában jól kirajzolódik a kereskedők és az iparosok közvetítő szerepe a városi, civil társadalom és kultúra, valamint a hagyományos paraszti termelést folytató közösségek között. Vannak olyan közlemények, amelyek egy-egy jeles személlyel vagy lokális falusi közösségen belül létrejött mikrocsoporttal foglalkoznak. Nagyon értékes problematikát vetnek fel. A terjedelmi korlátok miatt viszont túl hamar, a meggyőző kidolgozást is mellőzve, fejeződnek be ezek a közlemények. így a kérdésfeltevést nem minden esetben követi példaadó válaszadás. A Slovensky národopis 38. évfolyamának 4. száma az etnikai identitás értelmezését tűzte ki célul. Az egyén identitása elsősorban szociálpszichológiai kérdés, de havaiamilyen etnikai csoporthoz való tartozás tudatos és érzelmi vállalását is meg akarjuk ismerni, akkor néprajzi megközelítéssel jutunk el a valóságnak ehhez a szegletéhez. Viera Bacova, Sona Kovacevicová, Andrea Ondercaninová és Méry Margit írásai segítik az azonosságtudat tudományos értelmezését. Liszka József ezúttal szlovák nyelven adta közre 1918 és 1938 között Szlovákiában végzett magyar néprajzi kutatások összegzését. Valójában itt csak vázlatról van szó: a legfontosabb eredmények jelzéséről és nem részletes eligazításról. Úgy tűnik, hogy a szlovák néprajztudomány, hasonlóan a legújabb magyar néprajzi érdeklődéshez, magáénak tartja a zsidó hagyomány kutatását is. Marta Kernátsová behatóan tanulmányozta a galántai zsidó temetkezési szokásokat. Tanulmányának bevezető részében röviden összefoglalta a zsidók történetét a városban. A kutató szerint jelenleg 40 zsidó hitű ember él Galántán. A temetkezési rítusokat a Chevra Kadisa konzerválta és tette időtlenné szinte napjainkig. Már e rövid tartalmi ismertetésből kitűnik, hogy a 38. Slovensky národopis milyen sokféle tanulmánnyal, közleménnyel számol be a közelmúltban végzett munkákról. Új