A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MUZEOLÓGIA-KÖZMŰVELŐDÉS - Bakó Ádámné: Egy szabadkőműves kötény restaurálásáról

nak. A kémiai károsítás mellett a fémszálak fizikai károsodást is okoznak. Az érintkezési pontokon a selymet szinte elnyírták, a középpontban lévő jelentős folytonossági hiány ennek is köszönhető. A tárgy számára veszélyt jelentett tehát a magas páratartalom, melynek negatív hatásán kívül a fény károsító hatása is látható a kötényen. A fény károsító UV sugarai hatására gyengült meg a selyem, szakadoztak el elemi láncai, sárgult meg, színüket vesztették a valamikorélénk színű hímzőszálak. Minden szín egységesen bomló szerves anyag színt nyert. A tárgy restauráihatóságáról a fentiek ismeretében, és az előre nem látható, de a tárgyban potenciálisan adott ismeretlen folyamatokra is számítva elmondható: 1. A szabadkőműves kötény kultikus tárgy, nagy az eszmei értéke, mint a textilművészeti, történeti értékeket hordozó dokumentumoké általában. Ha a tárgyról másolatot készíttetnénk, ez az eszmei érték megszűnne, és az új tárgy csak az elkészítés árát érné. Kiállításban, szemléltetésre jól megfelelne a másolat. 2. Felelőtlenség lenne azt állítani, hogy nem restaurálható. Kérdés az, hogy a restaurálási folyamat a jelenlegi állapothoz képest milyen eredményt produkálna. A sok beláthatatlan folyamat miatt az eredmény előre nem látható és ennek tudatában lehet, hogy a restaurálás felelőtlen lépés lenne. 3. Nem tudjuk, hogy a beavatkozás a jelenlegi állapothoz képest tartós esztétikai javulást mutat-e, vagy csak átmenetit, hiszen a folyamatok, körültekintő semlegesítés esetén is, bizonyos körülmények között folytatódhatnak. Jósolni nem szabad, meg kell fontolni, hogy szabad-e a tárgy életébe beavatkozni beláthatatlan folyamatok alkalmazásával egy esetleges rövid, vagy hosszú távú esztétikai javulás érdekében. A tárgy restaurálása esetén restaurálási tervem a következő (váratlan esemény hatására a terv természetesen módosul): 1. Portalanítás után a tárgyat szét kell festeni. Darabjait külön-külön kell tisztítani, konzerválni, restaurálni. Restaurátoretikai elv az, hogy a tárgyon semmit kicserélni nem szabad, mert ez a tárgy eszmei értékét semmisítené meg, történelmi hitelességét csorbítaná. Látható, hogy foltjai nem távolíthatóak el, legfeljebb némi halványulás várható. A foltok a textília szálaiba beépültek, inkább az várható, hogy nedvesség hatására újabb levérzés következik be, vagy pedig a fémkloridok produkálnak megoldhatatlan feladatot, esztétikailag negatív eredményt. A selyem annyira lebomlott, hogy lágyvizes, glicerines gőzölés alkalmazható, vegyszeres, mechanikus ráhatás mellőzésével. A díszítő öltések szálvastagsága rejti azt a nem ritkán bekövetkező folyamatot, amikor nedvesség hatására a szálban még meglévő színezőanyagok - melyhez a fény stb. nem fért még hozzá, a kezelés során levéreznek. 2. A tárgyon jelen levő kétféle díszítő fém tisztításához a selyem tisztításául szolgáló eljárás nem volna elegendő, a fém tisztítószerét viszont a selyem nem viselné jól. Ha sikerül olyan szert alkalmaznom, mely mindkét anyagfajta számára elfogadható, a közömbösítés, a fém levédése olyan drasztikusan venné igénybe az amúgy is gyenge alapanyagot, hogy az előreláthatóan kicsi esztétikai javulással nem lenne arányban. 3. A folytonossági hiányok megszüntetésére, a gyenge anyagok megerősítésére alátámasztást kell alkalmaznom. Az alátámasztást a selyem színének megfelelő színűre színezett, hasonló vastagságú, textúráját megközelítő pamut alapanyagú textillel végzem, selyem varrószállal. Az alátámasztást kereten, öltögetéses technikával, lefogó és átfogó öltésekkel kell végeznem. Ez az eljárás akkor ideális, ha a textil felületén nincsenek magassági különbségek. Ebben az esetben a díszítések magasságbeli különbözősége technikai problémákat vet fel. Az alátámasztás mindenképpen elfogadhatóbb, mint az újabban használt ragasztásos eljárás, melyet én etikátlannak tartok, mivel rövid ideje gyakorlat, és sok hosszú távú probléma még ezután derülhet ki, tudniillik, hogy