A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MUZEOLÓGIA-KÖZMŰVELŐDÉS - Bakó Ádámné: Egy szabadkőműves kötény restaurálásáról

a ragasztó hogyan öregszik, hogyan viselkedik a textillel szemben, a textilen levő fémmel szemben, a textilben rejlő folyamatokat nem katalizálja-e. Némely ragasztó esetében a ragasztási folyamat visszafordíthatatlan, ragasztás esetén pedig a visszafordíthatóság elsődleges követelmény. Van ragasztó, mely vízzel jól eltávolítható, de vannak olyan tapasztalatok, hogy egy idő elteltével a ragasztó áthúzódik a textil színoldalára, a ragasztást elengedi, a negatív esztétikai hatás, a romboló jelenlét marad, a ragasztó funkció nem a ragasztók segíthetik a textíliák öregedését, még nem használjuk őket olyan régen, hogy tudjuk mi történik 10-15 év alatt a ragasztott tárgyakkal, illetve a textil milyen károkat szenved huzamos ideig ragasztott állapotban. Fentiek alapján azt mondhatom, hogy a textil restaurálható, de felelősséget vállalni esztétikai javulásáért nem tudok. A restaurátor legjobb szándék mellett sem vállalhat felelősséget, garanciát a folyamatok végén bekövetkező eredményekért. Restaurátor és muzeológus állandó konzultációja szükséges munkavégzés közben. Félő, hogy a mindenáron való restaurálás valóban nagy ár, esetenként több kárt okoz, mint gondolnánk, annak ellenére, hogy amikor elkészül a tárgy restaurálása, átmenetileg javulás tapasztalható. Függetlenül attól, hogy a szabadkőműves kötény restaurálásra kerül-e, vagy „csak" megőrzésre, úgy gondolom, hogy a megőrzés a múzeumok elsődleges feladata - anyagi lehetőségeinket figyelembe véve. A tárgy jelenlegi közérzetének javítása érdekében a következő eljárásra teszek javaslatot: üveg alól kiveszem, amennyire körülményeink lehetővé teszik, megfelelő klimatikus viszonyokat biztosítok számára. Óvatosan portalanítom, a begyűrődött részeket, a megkötő szalagokat a számára jobb klíma hatásának segítségével kisimogatom. A pamut anyagot kimosom a gyári kikészítő anyagoktól, vasalással fertőtlenítem és ebbe csomagolom, s a selyem színének megfelelő színűre festett textilt terítek alá a jobb esztétikai megjelenés érdekében. A műtárgykörnyezet javítására a következőket javasolom: a) Ha a tárgy kiállításba kerül, akkor a kiállítás időtartama csak nagyon rövid idő, max. 2-3 hónap legyen. Fényerősség távoli megvilágításból, csak az alatt az idő alatt, ameddig látogató tartózkodik a teremben 150-500 lux közötti lehet. A páratartalom állandó és 45-50%-os, mert nyilván más tárgyakkal közösen kerül ebbe a térbe. Vitrinben, vízszintesen fektetve, az üvegtől minimum 3-4 cm távolságra kell elhelyezni, savmentes alátéttel. b) Amennyiben nem kerül kiállításba a tárgy, a megfelelő klimatikus értékek a tárolás során is kötelezőek. A műtárgy élettartamát megfelelő műtárgykörnyezet biztosításával is csak meghosszabbítani lehet, elmúlását megakadályozni nem tudjuk, semelyik szerves anyag esetében sem. A tárgy konzerválásáról, molytalanításáról - új keletű moly volt benne - gondoskodom, valamint a kiállításra történő előkészítéséről, vagy raktári elhelyezéséről is. Munkám során körültekintően a legjobb szakmai tudásomat használom, a mindenkori műtárgy iránt érzett tisztelettel és alázattal, elsősorban a tárgy érdekeit figyelemmel kísérve. Konzerválást nem oldhatunk meg örökre, 4-5 évenként a konzervált tárgyakat meg kell vizsgálni, ha szükséges, a molytalanítást, konzerválást újra el kell végezni. A tárgyról részletes fotót kell készíteni mind restauráláshoz, mind pedig a kiállításhoz. Kíméletes dolog lenne a tárgyat illetően, ha annak a fotói szerepelnének a kiállításon. Megfelelő raktározás mellett, érdeklődő kutatók számára beszédes történeti textil marad még hosszú ideig, szakember számára szép publikus darab. Szemléletünkön változtatni kellene. Nem szabad mindenáron restaurálni, régiből újat kreálni, inkább méltó körülmények között megőrizni ránk bízott értékeinket, és tartalmas pub-