A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MUZEOLÓGIA-KÖZMŰVELŐDÉS - Bakó Ádámné: Egy szabadkőműves kötény restaurálásáról

4. kép. Szabadkőműves jelvények ábrázolása a kötényen amellett az általa gyógyított jobbmódú betegektől, kassai vezető polgároktól, Andrássy polgárgrófoktól általában nem pénzt fogadott el, hanem szívesen vette, ha ilyen tárgyakkal megajándékozzák. így a szabadkőművesség köréből volt az ő vitrinjében, amelyek elhalálozások után unokaöccse, dr. Kosztka Imre ítélőtáblai elnök, címzetes kúriai bíróként ment nyugdíjba, aki apósom is volt, ő örökölte . . . Ehhez a kötényhez tartozott még egy széles selyem kék mellszalagon volt egy gyémánttal kirakott, igen jellegzetes szabadkőműves jel, a háromszög, körző, ötvösmunkával kidolgozva, és természetesen a vakolókanál is, ami nagyjából megfelelt a mostani kőműves vakolókanálnak, csak könnyebb és egyszerűbb volt, nem vakoltak vele, hanem az úgynevezett összejöveteleken, hát ezt felöltve végezték a tennivalókat. Ezen a díszkötényen láthatók a legjellegzetesebb szabadkőműves jelek, alól a pár piramis képe, valamint középen a két oszlop, amelyen ilyen I és B betű állt. és áll a szabadkőműves használat szerint ezek utalnak a régi jeruzsálemi Salamon templom építésére, ahol is a bibliai feljegyzés szerint az egyiknél fizették a mestereket, a másiknál pedig a segédeket, ez a J, B a vonatkozó héber szónak a kezdőbetűje ... És természetesen a nap, a háromszög több ízben, a ragyogó nap, ami a fő jelmondatuk szerint hogy „ex oriente lux", hogy „keletről jön a fény", utal a mozgalom keleti eredetére és kapcsolataira . . . Ez a díszkötény az apósom mondása szerint, a múlt századbeli egyik nagymesternek volt a díszköténye, hogy kinek, név szerint azt nem mondta, és akkor így nem is nagyon törődtem vele. Annak a családjától került a többi szabadkőműves dologgal a nagybátyámhoz a háborús körülmények között, a többi dolgok elvesztek, ez a díszkötény maradt meg, korabeli faragott keretben ... az alapja selyem, részben úgy néz ki, mintha utána is lett volna festve, természetesen a kézimunka színezésénél is hát láthatók az eredeti fonalak, nagyon dús a rajzképeknek a sokasága rajta, kicsit már egy-két helyütt foszlásba indult az alapanyag, az egészet egy barna, olyan krippszerű szegély tartja össze, amelynek a felső része hosszú szalagban folytatódik, amivel az ünnepi vakolásokon, hát az illető nagymester derekára, - illetve, ha volt neki, nyilván a pocakjára is - ölthette ezt a kötényt, és úgy gyakorolta azt, amiket hát a szabadkőműves munkarend szerint, olyankor tettek. Nyilvánvalóan hirdetve csupa jót, és humánus dolgokat, ez volt a célkitűzésük . . . A páholy működött egészen 1938. november 10-ig. Akkori kassai felszabadulás napján, már éppen abban az utcában jártam, ahol a kassai rokonom felhívta a figyelmemet a páholyra, be is mentünk, és hát még volt egy-két dolog, de főleg hamu, és látszott hogy elégették a dolgaikat. Ez így maradt. Hát ennyit tudok körülbelül mondani róla."