A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Varga Gábor: Lak egyház- és gazdaságtörténetéhez (1758-1832)

kapott Nemes Adorján Mihály és Nagy Istvánné: „Mind hat napokon reggel és estve, és vasárnap reggel a Templomban felállván penitentiáért absolváltattak." A házastársi veszekedések résztvevőit is igyekezett az egyháztanács fékezni, javítani, mert találóan az „ördöggel élésnek" mondták a házasfelek összekülönbözéseit. Volt eset, hogy a javíthatatlanokat különélésre ítélték, miután az összebékítésük nem járt sikerrel. így például Fazekas István és felesége, Perku Erzsébet esetében 1762-ben. A laki református lelkészek és a consistőrium úgy látjuk, mindig törekedtek az igazságosságra. Nemest és adózót, szegényt és gazdagot egyaránt elítéltek. Nem tettek különbséget az egyháztanács tagjaival és azok rokonságával sem. Elég csupán a többszöri visszaesők táblázatát megnéznünk, ahol az „x"-szel jelöltek bizony a consistóriumi tagok ill. családtagjaik voltak: Ns. Adorján István Ns. Balogh István Ns. Fazekas István Balpataki Julianna Ns. Debretzeni Anna Horvát István Ns. Kondás Deli István Ns. Nagy István Ns. Ifjú Nagy István Ns. Nagy György Ifjú Pap András Szüts Erzsébet Varga Kató Ns. Vitárius László Ns. Zilahi Cs. József X káromkodás X káromkodás káromkodás paráználkodás X paráználkodás házastársi veszekedés lopás lopás lopás részegség káromkodás lopás lopás X káromkodás hamisesküvés A többszöri vétkezők 66,6%-a nemesi származású. Közülük öt családból kerültek ki consistóriumi tagok a 18. században. Az egyháztanács igazságosságra törekvését legjobban mutatja a Ns. Zilahy Csizmadia József esete, aki bár maga is tagja volt a testületnek, mégis többször elítélték. „Zilahy Józseff Úr, mivel előre vakmerőlegesen megesküdött, hogy 8 Rudnál nem több azon Szőllő Föld, amely a mérés után 9-nél, 10-nél is nagyobb lett, ezért a Gyülekezetet meg kell kövesse" - olvashatjuk 1759-ben. 1762-ben ugyancsak eklézsiakövetésre utasították, mert a prédikátort hamislelküséggcl vádolta, s ismételten „hamisan eskütt". Az eset különlegessége, hogy Zilahy édesapja 1745-ben református lelkészként került Lakra, majd Tomorra, s testvére Zilahy Csizmadia Sámuel ugyancsak lelkész volt. 1782-től éppen Lakon. A consistőrium amikor már nem tudott a többszöri visszaesőkre hatni, akkor tudomásukra hozta, hogy a legközelebb a Ns. Tekintetes vármegye kezére adja őket. Ilyen esetről olvashatunk 1782-ben, amikor a vétkeseket „alba levél" adásra kötelezték: ..Alább megnevezett Személyek jelentjük, valahol illik, hogy már egy néhány rossz Tselekedetben találtatván, lopásban, egyebekben es e szerént mind Belső, mind Külső Bírák Uraiméknak sok bajok volt velünk: azért hogy több bajok, hogy ne légyen vélünk és életünket megjobbítanánk, tehát kötelezzük Magunkat ezen Albánk erejével a Nemes Consistőrium előtt, hogy többé az eddig való megfeledkezésünkhöz hasonlókat tselekszünk, a Tekintetes Nemes Vármegye kezéhez adjanak Bírák Uraimék bennünket ezen Albánkkalegyben. Szüts Erzsébet, Nagy István, Iffju Nagy István." A templomi helyes viselkedés szorgalmazására 1763-ban ezt olvashatjuk a jegyzőkönyvben: „Senki ezután a Templomban sem szóval, sem veszekedéssel ne botránkoztasson, se mások hántására ne szólljon vagy ne kiáltozzon, mert valaki ez után tapasztaltatik vagy Nemes vagy Nemtelen légyen, büntetését el nem kerülheti". Két ilyen esetet is találunk 1767-ből és 1787-ből. Az egyiket így örökítette meg a protokollum: „Idős