A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MUZEOLÓGIA-KÖZMŰVELŐDÉS - Tarcai Béla: Fotográfia a magyar közgyűjteményekben

képek, technikai eszközök, berendezések, szakirodalom, személyes és tárgyi emlékek stb.) mind alkalmasak és méltók arra, hogy a múzeumi gyűjteményeket gazdagítsák. A Herman Ottó Múzeum kezdeményezése: a magyar közgyűjteményekben a közelmúltig a fotográfiával csak úgy mellékesen foglalkoztunk. Mivel ez a médium hagyományos, a tudományos munkát segítő szerepét kiválóan betöltötte, a szakemberek aligha gondoltak arra, hogy más lehetőségek is rejlenek benne. A fényképek a legtöbb esetben raktárak, ládák, iratkötegek mélyén, jól elrejtve hevertek. Időnként találkozhattunk elszigetelt törekvésekkel, amelyek a fotográfiai értékeket a tudományos és a laikus közönség elé kívánták tárni, ezek azonban, mint a vízbe dobott kő, szinte nyomtalanul eltűntek a mélyben. így a fotográfia a legutóbbi évtizedig elsősorban mint interdiszciplináris és alkalmazott eszköz szolgálta a tudományt. Ezért most érdemes és érdekes azt megvizsgálni, hogy milyen szerepe lehet a múzeumi munkában az önálló fotográfiai tudományágnak. t A magyar közgyűjteményekben a szemléletmód-változásának első jelei mintegy 5 évvel ezelőtt jelentkeztek, amikor is a szakemberek figyelmüket a fotográfia komplex problematikájára kezdték irányítani. A fordulópontot a Herman Ottó Múzeum, közelebbről a múzeum kebelében létrejött Miskolci Fotótörténeti Gyűjtemény kezdeményezése jelentette. A múzeum hirdette meg 1987-ben országos konferenciasorozatát „A fénykép mint műtárgy" főcímmel. A program célja az volt, hogy felhívja a figyelmet azokra a sajátos vonásokra és igényekre, amelyek a múzeumi-fotográfiai munkában a gyűjtés, az értékelés, a feldolgozás, a kezelés és a publikálás fázisaiban feltűnnek, és feltétlenül tisztázandók vagy legalábbis felismerendők, minthogy a végérvényes tisztázást rövid távon aligha lehet remélni. E célnak megfelelően a konferenciaprogram az alábbi kérdéseket tűzte napirendre: 1987. A fénykép mint műtárgyJ. M. L. Daguerre születésnapja tiszteletére; 1988. A fénykép mint történeti forrás (Fotográfia és társadalom); 1989. A 30-as évek magyar fotóművészete - a fotográfia születésének 150. évfordulójára; 1990. A fényképi és audiovizuális információhordozók nyilvántartásának kérdései - Fényképezés és számítc>gép; 1991. A fényképi műtárgyak kezelésének, restaurálásának és konzerválásának kérdései. Az egyes konferenciák helyén és idején a témakörhöz igazodó kiállítást rendeztünk: 1987. Közös látogatás „A miskolci fotográfia története" c. állandó kiállításon; 1988. A Miskolci Fotótörténeti Gyűjtemény értékeiből válogatás; 1989. Miskolci és debreceni fotóművészek képei a 30-as évekből; 1990. Válogatás a hazai és külföldön használt nyilvántartó kartonokból és segédeszközökből, számítógépes bemutató; 1991. Restaurált és fakszimile fényképek bemutatása, konzerválási és restaurálási eljárások bemutatása. Mit értünk el eddig? Ez a kérdés teljesen jogosan vetődik fel. Röviden összefoglalva, az alábbi tényekre hivatkozhatunk. A különböző szakterületeken működő szakemberek figyelmét sikerült a fotográfia és az új kutatási irányok problémáira irányítani. Ennek bizonyítéka, hogy a konferenciák résztvevőinek száma évről évre emelkedett, s 1990-re elérte a 120 főt. Ezzel egy időben újabb monográfiák jelentek meg, rendszeressé váltak a fotótörténeti tárgyú kiállítások a közgyűjteményekben. Ehhez a mozgáshoz segítséget nyújtott a konferenciákról kiadott szerény, sokszorosított összefoglaló. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy kevés olyan szakember van ma még Magyarországon, aki tisztában van a fotográfiai anyagok és eszközök tulajdonságaival és igényeivel a gyűjtés, a kezelés, a restaurálás, a konzerválás, a kiállítás és a nyilvántartás folyamataiban és ennek következtében pótolhatatlan értékek mehetnek veszendőbe. Eredménynek tartjuk, hogy a szakemberek és az érdeklődők körében, akik a konferenciák révén ismerték meg egymást, hasznos és állandó információ- és tapasztalatcsere kapcsolatok alakultak ki.