A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Borsos Balázs-Penckóferné Punykó Mária: Faragott fejfák a Szernye-mocsár környéki magyar falvak temetőiben

4. kép. A 60-as, 70-es években eltemetettek fejfái a nagyberegi temetőben A temetés Ha valaki napszállta (azaz 17 óra) előtt hal meg, még aznap éjszaka virrasztanak felette és másnap már el is földelik, télen 13, nyáron 14 óra tájban. Aki napszállta után hal meg, csak másnap éjszaka virrasztják és harmadnap temetik. (Gáton csak akkor temetik el a halottat másnap, ha reggel hunyt el: „ha már harangoztak neki".) A virrasztás alatt „megszólítják" a távolabbi rokonokat, szomszédokat, jó ismerősöket, hogy ássák meg a sírt az elhunytnak. Csak Fornoson és Jánosiban járja az a szokás, hogy a református egyház tagjai házszám szerint sorban mennek el sírt „vájni". Legtöbbször 4-5 ember ássa ki a sírt (gyermeknek még kevesebben), de Gáton nyolcan, Beregen pedig akár húszan is részt vesznek ebben a munkában. Ha kevesebben vannak, lassabban készül el a sír, beletelik - különösen agyagos földben - 6-8 órába is. Ha harmadnap van a temetés, az egyik nap csak kimérik a sírhelyet és másnap mélyítik. A sírásók pénzbeli fizetséget nem kapnak, csak egy „banki" (kb. 3 literes üveg) bort, fél liter pálinkát és kenyeret, szalonnát, kolbászt. A sír 220 cm hosszú, 95-100 cm széles és 170-190 cm mély. 1 méter mélyen egy keskeny padka van benne, azon alul csak 70 cm széles. Ide kerül az 50-55 cm széles koporsó. Hogy a ráhúzott föld össze ne nyomja a koporsót, Gáton egy földig érő fedéllel („bárkával") borítják le újabban, a többi faluban azonban még deszkákat helyeznek rá. A padozatra rövid gerendákat fektetnek keresztbe, arra kerül hosszában 2-3 deszka. Amikor a sírt már jól behúzták, a deszkák fölé, 60-80 cm mélyre beállítják a fejfát. A felmagasított sírhant végébe enyhe szögben kifelé hajolva ütik be a lábtól való fát, amin a halottat kivitték a temetőbe (Fornos). A sírhant köré a temetéskor 21 323