A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Barsi Ernő: Gyermekjátékdalaink és új stílusú népdalaink táji sajátosságaihoz

tájjellegű népdalgyűjtemény, az Olsvai Imre és Könczöl Ferenc szerkesztette 88 Tolna megyei népdal bevezetőjében is érezhető e régi megállapítás szinte kötelező ereje: „Az új stílusú dalok zöme, vagy a gyermekdalok ugyanis mindenfelé egyformán hangzanak, alig akad egy-két hangnyi eltérés a különféle helyekről gyűjtött változatok között, legfeljebb szövegtípusuk különböző."

6 Pedig Kodály Zoltán A magyar népzene című alapvető munkájában azt tartja a népzenetudomány soron következő legfontosabb feladatának, hogy az egészről a részletekre irányítsa a figyelmet, sőt nemcsak egyes tájak, hanem egyes községek zenei életét is vegye alapos vizsgálat alá. „De a legtanulságosabb volna egy-egy község dallamtérképét, zenei életének minden részletre kiterjedő leírását, más szóval zenei monográfiáját elkészíteni. " - mondj a az első kiadáshoz írott előszavában. Kerényi György, Vargyas Lajos, Járdányi Pál, Halmos István és a magam falumonográfiái, meg a nyomukban megjelenő tájjellegű népdalgyűjtemények jól példázzák ennek a magyar népzene egészéről most már a részletekre is irányuló munkának irányvonalát, mely azóta még az egyéniség szerepének vizsgálatára is kiterjedt. A helyi dialektusokra irányította a figyelmet két nagy hatású esemény is. A tv Röpülj páva versenye (1970) és a rádió gyermekdal-pályázata (1975). Az első Röpülj páva elementáris hatásában kétségtelenül az is közrejátszott, hogy a népdalok országosan ismert formái mellett megszólaltak a helyi változatok, s újszerűségükkel, üdeségükkel mély hatást gyakoroltak a hallgatókra. A rádió gyermekjáték-pályázata pedig, melynek beérkezett anyaga mennyiségileg is az ötszörösét adta ki a MNT hatalmas első kötetének, új, eddig nem ismert típusokat hozott felszínre és a kutatók figyelmét ismételten ráirányította a magyar népzenének erre a területére. Bartók ugyan jegyzett le gyermekjátékdalokat, tanulmányában nem foglalkozott velük. A magyar népdal című könyvében csak annyit állapított meg erről a dallamkategóriáról, hogy „teljesen azonos a tótokéval és hasonló a nyugat-európai népekéhez". Nyilván a gyermekdalok gyakori dúr hexakordos hangkészlete miatt tette ezt a megállapítást. Kodály már külön fejezetet szentel a gyermekjátékdaloknak és a velük rokon dallamossága regösénekeknek. Sőt, azt a feltevést is megkockáztatja, „hogy a hexakord dallamok egy része az ötfokúságból ered. A rokonnépeknél sok hat hang terjedelmű, hexakordnak látszó dallamot találunk, de minthogy soha sincs bennük 4. vagy 7. fok, ötfokúak ezek is . . . Lehet, hogy hexakordjainkban is csak későbbi jövevény a fa . . . a regösének a gyermekdallal együtt egy sokkal nagyobb emberi közösség sajátja . . . Még szélesebb körre terjed ki formája. Az ütempárok, vagy általában rövid motívumok vég nélküli ismétlése ott van mint jellemző forma, minden primitívebb nép zenéjében, sőt fejlettebb népek megmaradt ősi hagyományaiban is. Ezt őrizte meg a gregorián zsoltárének. A gyermek, mint egész fejlődésében, dalában is újra átéli az ember őskorát. Ezért kezdi zenei életét a primitívebb ismétlő formával."

7 Ma, amikor Vikâr László helyszíni gyűjtéseiből és tanulmányaiból már sokkal pontosabban ismerjük rokonnépeink zépzenéjét, és Vargyas Lajos is kimutatta A magyar zene őstörténete című tanulmányában,

s „hogy az ősi finnugor zene d r m dallamossága, mint gyermekjátékdalaink egy jelentős csoportja, s „minden ötfokú zene, amit a magyar népzenében ismerünk, a magyarságnak egy (vagy két) török nyelvű, belső ázsiai népnek együttéléséből származik . . . Továbbá onnan származik minden ereszkedő (és ritkábban nem ereszkedő vonalú) ötfokú dallam; végül ezeknek legkristályosabb formája, a kvintváltó-ötfokú dallamok nagy csoportja. Mindezt a magyarság már korábbi műveltségéből hozta magával az új hazába". - természetesen másképp látjuk nemcsak gyermekjátékdalaink, hanem egész magyar népzenénk problémáit is. Szó sincs tehát gyermekdalaink esetében nyugati átvételről. Népzenénknek ez a legősibb rétege. Ahogyan Kodály Zoltán a MNT I. kötetének bevezetőjében megállapítja: sokkal