A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Kilián István: Színjáték a minorita iskolában (1753-1780)

S mit hallott meg ebből a valóban véres tragédiából Miskolc nagyobbára kézműves és kereskedő lakossága? A testvérgyilkosságot elítélte, Karakallát negatív szereplőnek tartotta, szánta Papinianust, aki még fia ellenében is jogszerűen jár el. Az egy szálon végigvezetett cselekményből már teljesen hiányoznak a késő barokk dráma jellemző jegyei, a primer és szekunder jelentésű cselekmény. Ezt a tragédiát már csak egyféleképpen lehet értelmezni. Ez a témavezetés a magyar drámának már a következő szakaszát jelzi, amely a 19. századi hivatásos színjáték felé nyit kaput. Hiányzik ugyan még a teljesen tökéletes jellemrajz, a precízen végigvezetett pszichikai motiváció, van azonban nagyerejű drámai konfliktus. Ebben a valóban véres tragédiában Karakalla áldozata lett Géta, Papinianus és Valerius. Halálukon az olvasó joggal sajnálkozik, mert az önkény áldozatai. Csak egyetlen negatív szereplő van a darabban, Polydorus, aki azonban nem kerül hóhérbárd alá. Olcsó megoldás lett volna, ha Kovács Boldizsár ügy szőtte volna a cselekményt, hogy ő is Karakalla önkényének áldozatává vált volna. 1768-ban Gallo Joachim vitte színre a Rex Jeroboam című drámát. Jeroboám az ószövetségi könyvekben szereplő efraimita tíz törzs királyságát alapította meg. Amikor azonban már biztosnak érezte trónját, hűtlen lett az Istenhez. Bár tiltják a mózesi törvények, Jahvét mégis borjú alakjában ábrázolta.

41 Vallástörténeti tárgyú az 1768-ban Gallo Joachim rendezte Anastasius Dicorus című darab is. Anastasius imperatár Zenon után került hatalomra, s megesküdött Euphemius pátriárkának, hogy a kalcedoni zsinat határozatait elfogadja. Esküjét azonban nem tartotta be. Trónra kerülése után üldözni kezdte a katolikusokat. Euphemius és Macedonius pátriárkákat száműzette, udvaroncai közül mindenkit üldözött, akire gyanakodott, hogy katolikus, így Justinust és Justinianust is. Vitalianus, a hadsereg parancsnoka lemondásra kényszerítette Anasztaziust, így sikerült megállítani a keresztény hit üldözőjét.

42 1766. augusztus 31-én Schwajczer Keresztély a szlovák nyelvű prédikáció után ünnepélyesen vezette a templomba tanulóit a parvistákat „in comicis vestibus". Azaz angyalruhát viseltek, kezükben égő fáklya volt, s így asszisztáltak a szentmise bemutatásánál. 1774. szeptember 2-án Mészáros Ágoston nyolc alsó osztályos tanulója drága ruhákba öltözve, égő gyertyákkal vonult a templomba. Az egyik ifjú az arkangyalt, egy másik pedig a gyermeki lelket jelenítette meg. 1775. szeptember 2-án a vesperás alkalmával vezette az angyaljelmezbe öltözött alsó osztályos tanulóit az utcán keresztül a templom szentélyébe. Középütt az őrangyalt „játszó" kisdiák állt, mellette pedig egy másik diák a „gyermek" szerepében. Élt Miskolcon a bibliai históriát előadó dráma is. Ilyen az 1767-es Saul-dráma, amelynek rendezője a már jól ismert Kovács Boldizsár. A bibliai példabeszéd az újszövetségi szentírás jellegzetes műfaja. Ezekből gyakran vittek színre egy-egy darabot. így például a tékozló fiú története az egyik lekedveltebb drámatéma. 1770-ben Bradányi Károly Servus duorum Dominorum címmel (Két úr szolgája) drámát vitte színre. „Egy szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, - olvashatjuk Lukács evangéliumában - mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, s a másikat veti meg." (Lk. 16,13.) Minthogy a darabot énekbetétekkel és interlúdiumokkal tarkították, ebből sejthető, hogy az tragikus hangvételű volt. Didaktikai célokat szolgált az úgynevezett academia. 1775. január 31-én Rezner Corsinus a szerzetesek ebédlőjében világiak és paptanárok előtt rendezte meg. Itt nyilván valamilyen tantárgyból kellett esetleg párbeszédes formában „eljátszaniuk"' a tanulóknak a betanult szöveget hatásos megjelenéssel, gesztikulációval, arcmimikával. Azoknak a drámáknak tehát, amelyeknek színlapja vagy szövege ránk maradt, a