A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Kilián István: Színjáték a minorita iskolában (1753-1780)

aki viszont semmire sem gondolva Theodosius legelkötelezettebb barátjának, Paulinusnak küldte ajándékul. Paulinus mit sem sejtve tüstént az imperátornak adta. A szerencse azonban a világ ellenében soha nem játszik szerencsétlenség nélkül. Az imperátor ugyanis az ajándék miatt feldühödött, amikor saját almáját felismerte, s feleségét vallatóra fogta s háborgatni kezdte, s gyanút fogott, hogy titkos szerelmet folytat. Az asszony megijedt, rettegni kezdett, majd esküvel is elhárította magától a gyanút. Ez a szikra azonban hatalmas lángra lobbant: Theodosius imperátor előhozta az almát, feleségét hazugsággal megvádolta, s a bűnös szerelem bélyegét sütötte rá. Paulinust megölette, Eudoxiát pedig száműzette."

3h A történet egyértelműen világi és a legtökéletesebb féltékenységi dráma, amellyel oly sűrűn találkozhatunk ma is. A miskolci iskolai színjátszás ezzel a darabbal indult, s ez a tény esetleg meghatározta a későbbi témaválasztást is. 1756-ban vitték színre az Amicitia fraudulenta című drámát, amelynek sem szerzőjét, sem rendezőjét nem ismerjük. Tudjuk azonban, hogy kik játszották el a szerepeket. Az argumentum ennek a cselekményét is röviden összefoglalja. Macedonia királya, Nausicrates fiát, Neandert a trón várományosává tette, leányát Polixenát pedig Calabria királyához adta feleségül, aki itt katolikus hitre tért. Két gyermeke, Narcissus és Fausta született férjétől. Polixéna azonban hamarosan özvegy lett. Neander Calabria felett is uralkodni akart, ezért felajánlotta édestestvérének a királynői trónt. Polixéna így édesfivérével lépett vérfertőző házasságba. Neander ígérete szerint Polixéna gyermekei öröklik majd a trónt. Polixéna még hitét is megtagadta a királynői korona és gyermekeinek trónöröklési joga kedvéért. Neander azonban hamarosan megváltoztatta szándékát és nővérével folytatott politikáját. Narcissust megölette, Polixenát pedig száműzetéssel fenyegette meg, aki leányával Faustával vállalta is a számkivetést. Rövid idő múlva azonban visszarendelte, majd hitük állhatatossága miatt megölette őket.

37 Ez a történet fiktív, nagyon sok benne a profán elem, de már hordoz vallásos elemet is. A tragédia cselekményének motiváló ereje Neander hatalomvágya, Polixéna gyengesége lehetett, aki hitét és hajlandó volt megtagadni, csak hogy a hatalom birtokosa lehessen. A száműzetésében jön arra rá, hogy Isten ellen óriási bűnt követett el, s visszatért hitéhez, vállalva a megkínzatást és a halált is. A történetet a rendező zeneés táncbetétekkel tette színesebbé, látványosabbá. A Vinculum mutuae conjunctionis című magyar nyelvű dráma témája ismert, annak ellenére, hogy töredékben maradt ránk. Rendezője ugyan Knáisz Mihály, szerzője azonban Avancinus, aki drámájának ezt a címet adta: Fides conjugalis sive Ansberta sui Conjugis Bertulphi e dura captivitate liberatrix. (Neuburg 1660.) Ugyanebből a történetből más szerző darabjának a közvetítésével született meg Beethoven: Fidelio című operájának szövegkönyve. A jámbor férj, Bertulphus elhatározza, hogy a Szentföldre utazik. Tervétől rokonai, sőt felesége sem tudja eltántorítani. Elindul hosszú, veszélyekkel terhes útjára. Amint szárazföldet ér hajójával, őt is és kíséretét is a barbárok elfogják. Ránk az első actus első három jelenete maradt magyarul. A minta, Avancinus drámája azonban rendelkezésünkre áll, amelynek alapján a cselekményt fel lehet tárni.

3S A hűséges feleség Ansberta férjétől levelet kap, hogy a barbárok fogságába került, s el is indul ő is férje után, hogy őt börtönéből kiszabadítsa. Ansberta férfiruhát ölt magára, s művészi lantjátékával sikerül magát belopni a barbárok királyának kegyeibe, de játékával lefegyverzi a király közvetlen környezetét, sőt még a rabok őreit is. így a rabokat, közöttük férjét is egy alkalmas pillanatban hajóval megmenekíti, majd férjének, aki a hangszeren gyönyörűen játszó „fiatalemberrőr még mit sem tud, feltárja kilétét. Ismét egy teljesen profán téma, amely azonban az asszonyi hűségnek és leleményességnek állít emléket. Szerelmi dráma ez is a javából. Knáisz Mihály rendezte az Actus declamationis unicus című drámát is 1763-ban.