A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Kilián István: Színjáték a minorita iskolában (1753-1780)

17-18. században természetesen továbbélt. A középkori certámen hagyományának folytatását bizonyítja a 17-18. századok iskolai declamatioja. Szereplői jelmezben vagy anélkül egy, a tanár által kiadott tételt védelmeztek úgy, hogy az érveket a kívánatos logikai sorrendbe állították. A tétel mellett szóló érveket többen is előadhatták, jelmezeket is ölthettek a diákok magukra, s a bizonyító erejű okok elhangzása után gyakran színre lépett az a személy, aki a tétel mellett szóló érveket cáfolta. A bizonyításhoz és annak cáfolatához legalább két személy szükséges. Ha jelmezbe öltöztek, akkor már senkinek nem lehet kétsége, hogy ez a declamatio teátrális actio volt, amelyen a közönség elegendőképpen okult, a szereplő diákkal együtt.

34 Az előadott drámák sokaságából azonban a témák rendszere állítható össze. A szakrális, a bibliai és a profán tárgyak egész rendszere, ..temahaloja" született meg, amelynek alapján a felekezeti és a szerzetesrendi színjátszás jellege megítélhető. Az iskolai színjátékok tárgyválasztását az alábbi táblázat szemléltetheti: Vallásos tárgyú drámák: 1. liturgikus spectaculum 2. liturgikus játék 3. misztériumjáték 4. miraculum 5. mártírdráma 6. lélektani dráma 7. moralitás 8. bibliai történeti dráma 9. bibliai példabeszédből írott dráma 10. hitvitázó dráma 11. drámai költemény Profán tárgyú drámák: 1. didaktikus dráma 2. klasszikus 3. történeti a) valós b) fiktív 4. istenparódia 5. társadalmi 6. szerelmi 7. pastorale vagy ecloga. Természetesen a cselekményt is különbözőképpen közöltetheti a rendező. Azaz előadhatják a darabot recitálva, énekelve, táncolva, élőképben, de ezeket a formákat keverhetik is. Azaz egy-egy darabban énekbetétek is előfordulhatnak, megjelenhet a tánc is, egy-egy felvonás végén a szereplők élőképet is megjeleníthetnek.^ A miskolci minorita iskola témaválasztásával kapcsolatban a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a historikusok legfeljebb csak azt jelzik a história domusban. hogy egyik tanár valamilyen actiot mutatott be, s rendszerint nem jelzik, hogy mi volt a színelőadás tárgya. így javarészt csak azokról a drámákról lehet némi fogalmunk, amelyeknek a színlapja vagy kézirata ránkmaradt. A Pomum Theodosii című darabot 1753. augusztus 10-én vitték színre. Bár ezt a színlap nem jelzi, szerzője Avancinus. Sejthető, hogy a dráma nem az eredeti Avancinus-változatban került színre. Az argumentum a darab cselekményét foglalja össze: „Régi mese az Erisz almája. Most azonban igaz történetté vált. A fiatalabb Theodosius imperátor ajándékul kapott egy csodálatos nagyságú almát, s ezt átadta feleségének, Eudoxiának,