A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Barsi János: A minoriták Miskolc társadalmi életében megtelepedésüktől a 19. század elejéig
Lambert, 13 s a harmadik Kelemen Didák. 14 Mindhármójuk elogiumát a Borsod-AbaújZemplén Megyei Levéltár minorita anyagegyüttesében lelhetjük fel. Gallovics Joakim a Heves vármegyei Gyöngyös mezővárosban született 1745-ben, majd Nagybányán volt novícius. Lúgoson filozófiát, Nyírbátorban teológiát tanult, azután 1763-ban pappá szentelték. Miskolcon, majd Egerben gondnok volt, azután Miskolcon a grammatika és a humaniórák osztályaiban tanított 1768-ban és 1769-ben. Ezután Nagybányán, majd Nyírbátorban erkölcstant és bölcsészetet adott elő. A minoriták plébániáit vezette Saborban, Zilahon, Margitán és végül Nyíradonyban. Betegségét gyógyítandó a minoriták Miskolcon lévő betegházába érkezett 1797-ben, ahol 1797. május 8-án szentségekkel megerősítve meghalt életének 52., papságának 34. esztendejében. Szautner Lambert Kolozsváron született katonatiszti családból. Nagybányán volt novícius, majd Besztercén a filozófia első évét. Nagybányán a második évét hallgatta. Teológiát Miskolcon tanult. Először Aradon, azután Miskolcon több éven át a grammatika osztályaiban tanított. Ezután Kelcz Péter gyermekének volt a nevelője néhány évig, hogy az erkölcs útjára vezesse őt. Majd Miskolcon német szónok. 1795-ben a hittant tanította. 1796. március 12-én megbetegedett, s 1796. március 2ü-án szentségekkel megerősítve meghalt életének 41., papságának pedig 17. évében. Temetése Miskolcon volt a rend kriptájában. Kelemen Didák elogiumának teljes szövegét közöljük, mely a következőképpen hangzik: „1744. április 28. Főtisztelendő páter Kelemen Didák az Erdélyben lévő nemes Kezdi székbeli Baksafalva faluban született. Örökös kánoni bíró és a rendtartomány dékánja. Nagyon kiváló, feddhetetlen életű férfiú, a közjó és a szerzetesi közösség őrzője, az ügyek jeles képviselője, számos közösség vagy rezidencia alapítója, a regula buzgó megtartója, a szerzetesi szellem változtatás nélküli fenntartója, a ferences szegénység művelője, gondos kincstartó, a kegyesség tükre, a szerzetesség nagyszerű példája, a szegények és bebörtönzöttek iránt viseltetett szeretet egyedülálló jele. Az örökkévaló dolgok elmélkedéssel, imával, virrasztással, böjttel, és a test egyéb sanyargatásával való szorgos megszerzője, a hit terjesztője, az eretnekek megtérítésében és a lelkek ápolásában üdvösen buzgólkodó férfiú. Az alázatosságban, béketűrésben, a mennyei bölcsességben és okosságban és más jeles szerzetesi erényekben, mind a teológiában, mind az alapvető hitben és más, ezekhez tartozó dolgokban hősi fokon kiváló férfiú, akit az egyházi méltóságok, a mágnások és a nemesek a legnagyobb megtiszteltetésre méltatnak: s mindenki által, akár a szerzetesek körén kívül, a szerzetesek közt, kedvelt férfiú. Mennyire nem kímélte magát a rendtartomány fáradtsággal járó újra felállításában és gyarapításában, s nemcsak a jelenleg élő sokak hálás szívébe írta be magát örök emlékképpen, hanem az utódokéba is mindörökre a katolikus hit lángoló terjesztésére; a bátori egyházat romjaiból megújította, a miskolcit pedig alapjaiból emelte a mostani kész állapotba, prédiákciós gyűjteményt hagyott hátra, könyveket írt. Kétszer is miniszter provinciális volt, mit dicséretére végzett, viselte az általános helynök címet és a káptalan elnökségét is számos esetben nagy örömünkre, kiérdemelve a teljes rendtartomány megbecsülését. Az egyház szentségét alázatosan fogadva életének 61., szerzetességének pedig 41. esztendejében a miskolci rezidenciában mint a rendtartomány dísze és fényessége szentség hírében elhunyt a mi Urunkban." Kelemen Didák elogiumán már látszik az utólagos, tudatos, a szentség hírét óvó szerkesztés is. A bemutatott életutak példáján is lehet látni, hogy milyen sokrétű tapasztalat.
