A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Barsi János: A minoriták Miskolc társadalmi életében megtelepedésüktől a 19. század elejéig

tágas világlátás és sokrétű hatás birtokában voltak azok a minorita szerzetesek, akik néhány évet a miskolci konventben töltöttek. Hogy a fenti hatások alatt milyen emberi tulajdonságok alakultak ki, s hogy ezek miként hatottak egy szűkebb és zártabb városi társadalomra, csak hosszas kutatómunka birtokában és bővebb ismeretek megléte esetén vázolhatóak csak fel annak ismeretében is, hogy maga a város milyen fogadókészséget tanúsított az itt megjelenő katolikus értékek iránt, ezen esetben túl azon, hogy a város milyen korlátozó rendelkezéseket hozott a jog szintjén, megragadva az egyén és a társadalom személyes jellegét. Mindenesetre azt bátran állíthatjuk, hogy a városban tevékenykedő minorita szerzetesek személyeikben is jelentős hatással voltak arra a katolikus fejlődésre, amit a dolgozat elején vázoltunk. A dolgozat végén felvázoljuk azokat a lehetséges és adatolható kapcsolódási pontokat, amelyek révén a szerzetesek zárt világa csatlakozhatott a miskolci társadalomhoz és hathatott arra. A szerzetesek az általuk végzett missziós és pasztorációs munkájuk révén érhették el a város társadalmát legelsősorban, melyek közül az elsőt már elemeztük, így az alábbiakban csak a pasztorációs munkáról szólunk. Ehhez a tevékenységhez kapcsolhatók azok a szertartások, amelyek több szállal kapcsolódnak a pasztorációs tevékenységhez, noha a szertartások nem a kívülállókhoz szólnak. Ilyen a mise, a körmenet, a keresztelő, a temetés, a búcsú. Fontos szerepet játszott a rend kezén lévő iskola és az abban folyó nevelői munka is a rend és a-város kapcsolatában. A fentiek sorában kell azt is említeni, hogy a rend adott korszakunkban szinte folyamatosan építkezett, ami számos és sajátos érdekkapcsolatot eredményezett a rend, a város és a vármegye között. Az elmondottak részletesebb ismertetését az építkezésre vonatkozó források bemutatásával kezdjük. Az erre vonatkozó feljegyzések sokaságával találkozunk a miskolci ház jegyzőkönyvében

15

, a rend tartomány főnöki jegyzőkönyvében^, illetve a vármegyei iratokban.

17 Az építkezési munkák és az azokban jelentkező kapcsolatok itteni ismertetésétől eltekinthetünk, de arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ennek a kérdéskörnek a részletes kifejtése megtalálható a jelen dolgozat szerzőjének megjelenés alatt lévő tanulmányában.

18 A rend miskolci pasztorációs munkája alaposabb ismertetést kíván, hiszen azt eddig senki sem mutatta be. A missziós és a pasztorációs tevékenység lényegében közös tőről fakad; igaz, a missziós munkát a nem hívők közt végzi az egyház, míg a pasztorációs munkát a hívők körében. Vizsgált korszakunkban a miskolci minoriták által végzett fenti két tevékenység Miskolcon lényegében nem vált ketté, hiszen adva volt egy protestáns város, ami semmivel sem kevésbé utasította el a katolikus hitet, mint a pogány népek, s így a missziós és pasztorális tevékenységek állandóan visszahatottak egymásra. Mivel már mind a missziós tevékenységről, mind a börtönpasztorációról szóltunk, most az egyéb, a szertartásokban megjelenő pasztorációra hívjuk fel a figyelmet, hiszen a belső pasztorációs munka az egyházban a világ számára a különböző szertartásokban jelenik meg, s ezenkívül Miskolcon a misszió és a pasztoráció ebben a korban lényegében egybe esett, lévén Miskolc a katolikus hit szempontjából missziós terület. Tételesen lehetne idézni a különféle, ma már társadalminak vélt szertartásokról, mint a város kiemelkedőbb személyeinek temetéséről, a városon átvonuló körmenetekről készült feljegyzéseket, melyeken azért elsősorban a vármegye vezetése volt jelen.

19 Ezeken az ünnepélyes aktusokon mindig jelen volt az iskolában működő Mária-egyesület is. A világgal való kapcsolat sajátos formája volt a pasztoráción belüli, a rend belső szellemétől vezérelt kolduló tevékenység. Érdekes kettősség jelent meg általa az akkori egyházi és világi társadalomban, hiszen a hatalmon lévő protestáns egyház - s ez a szintén hatalmon lévő katolikus egyházra is érvényes - a vallási alapon álló és önként