A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Barsi János: A minoriták Miskolc társadalmi életében megtelepedésüktől a 19. század elejéig

Az egyház, ami alatt a katolikus egyház értendő, születése percétől fogva ambivalens módon viszonyult, bibliai képpel élve, a világhoz, amit talán ma társadalomnak mondhatnánk. A jézusi mondás szerint a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál; mely igazságot az egyháznak fennállása óta meg kellett tapasztalni, illetve szenvedni. A fentebbi kettősségből aztán az egyház számára alapvetően háromféle viszonyulási mód adódott a világhoz. Egyrészről állandóan, még napjainkban is jelen van az egyházban valamiképpen az a törekvés, hogy a kiválasztottak közösségével együtt kivonuljon a világból, s azt magára hagyva a szentek közösségében jusson el az örökkévalóságba. Nem kevésszer azt élhette át az egyház, hogy maga a világ tett meg mindent az egyház saját magából való kirekesztéséért: a közömbösség gúnyától a nyílt üldözésekig. S az egyházban mindig jelen volt az az erő is, mely arra törekedett, hogy a világot belülről szentelje meg, s ezáltal legyen Isten minden mindenben. Azt is látni kell, hogy az egyháznak, s az egyes hívőnek az örökkévalóság szemszögéből nézett világi élet, s maga a világ vagy a társadalmi lét nem igazán fontos. Nem nyer, s nem veszít semmit azon, amit a világ olyan fontosnak vél. A világ fiainak okosságával szemben az egyházban mindig ott élt, s él a tudat, hogy mit használ az, ha a világot is megnyeri valaki, ha a lelke kárát vallja. A fentiek egyszerre való tudása és megélése nélkül nem értelmezhető az egyház világi szerepe, az egyes hívő világi tevékenysége, s maga a hit társadalmi megjelenése sem. Talán ezért sem lehetett hazánkban az utolsó negyven évben olyan tanulmányt olvasni az egyház társadalomban betöltött szerepéről, ami az egyház sajátos szempontjait is figyelembe vette volna, s ne csak egy vágyott, noha beteljesülésében semmit sem nyújtó elképzelés keretein belül mozgott volna. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy adott korszakunkban az egyházban erős törekvés volt arra, hogy a világba beépüljön, s azt belülről változtassa meg, aminek számos, a jog területén is megfogható vonatkozása volt, s ezért talán ezt a korszakot könnyebb a fenti szempontok szerint vizsgálni, mint egy olyan egyházi korszakot, ahol az egyház, nem lévén jogi lehetősége, csak a lelkiségével - ami azért nem teljesen azonos a szellemmel - hathatott a világra. Ezen előzmények közlése után röviden ismertetjük Miskolc mezőváros statisztikai adatait, melyek segítségével érzékletessé tehető az a társadalmi közeg, melyben a minorita szerzetesek megjelentek. Vizsgált korszakunk első két harmadából nem áll rendelkezésünkre átfogó statisztikai adat, így csak becslésekre támaszkodhatunk, melyek alapján azt mondhatjuk, hogy a 18. század első felében Miskolc lakosainak száma 5000 fő volt. Ez a lélekszám emelkedett az első országos népszámlálás idejére, 1786-ra 14089 főre. Tárgyalt korszakunk végén Miskolc mezőváros lakosainak száma 15 000 fő körül mozgott. A város felekezeti megoszlásáról sincsenek az egész időszakot átfogó adataink. Vizsgált korszakunk első két harmadából még csak becsült adatokat sem ismerünk. Azt viszont pontosan tudjuk, hogy katolikus hívők gyakorlatilag nem éltek a mezővárosban. Erre jó bizonyíték az az 1728. október 3-án kelt városi felterjesztés, melyben a protestáns nemesek tiltakoztak a minoriták tervezett miskolci megtelepedése ellen. A latin szöveg magyar fordítása a következőképpen szól: Szolgabírói vizsgálat levelét hiteles másolatban alázatosan csatoljuk (B), melynek tartalmából kitetszik bőségesen, hogy a római katolikusok ezen Miskolc mezővárosában oly kevesen vannak, hogy nem több, mint öt nemes és négy nem nemes család az, kiknek biztos megülésükkel számolhatunk..."

1 Ha a pontos felekezeti megoszlást nem ismerjük, a protestáns túlsúlyról a fenti adat érzékletes képet fest. Csak érintőlegesen tartozik ide, de meg kell említenünk, hogy a részben a birtokjog és részben a vallási megoszlás nyomán létrejött, s önálló faluként létező Mindszenten éltek korszakunk elején a katolikus vallású hívők, 12* 179