A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Fügedi Márta: A miskolci polgárok 18. századi lakáskultúrájához

2. kép. Faragott széktámla, 1787. (Szendrőlád?) (Herman Ottó Múzeum Néprajzi Gyűjteménye, ltsz: 53.620.1.) ehhez csatlakozott az ún. oldalház." Molnár György házát 1788-ban adósság miatt becsülték fel; itt is alápincézett első ház és pitvar, valamint hasonló nagysága másik ház komorával került összeírásra.

12 A lakáskultúra, tárgyi környezet rekonstruálását nehezíti, hogy a leírások nem mindig követik leltárszerűen a helyiségeket, így a tárgyak egymásmellettisége, összetartozása olykor nem egyértelmű. A tárgylistákból ez alkalommal csak a lakáskultúrához, a házbeli élethez szükséges tárgycsoportokat, azaz a bútorokat, lakástextileket, a háztartás, a konyha felszerelési tárgyait emeltem ki, a személyes használati tárgyak, öltözetdarabok, ékszerek nem kerülnek említésre. A lakóház központi helyisége a szoba, gyakran maga is a ház nevet viseli. Berendezése, bútorzata leginkább reprezentálja a benne élőket, tükrözi életszínvonalukat. A bútorok száma, funkciója utal a ház tárgyi ellátottságának színvonalára, az ingóságok összetételére, arányára is. A bútorok funkció szerinti részletezése előtt tanulságos egy rövid kitérő a bútorok készítőiről. E berendezési tárgyak egy része vásározás, idegen kereskedők révén került a házba, házilag készített egyszerűbb bútorokkal is kell számolnunk emellett, a döntő többség azonban asztalos mesteremberek munkája lehetett. A miskolci asztalosság a festett bútorok készítésének kiemelkedő központja volt az elmúlt századokban.

11

A középkor századaibői csak közvetett bizonyítékaink vannak működésükről, 18. századi meglétüket pedig éppen az egyik legszebb református templomi mennyezettábla-együttes, a megyaszói templom bútorzata bizonyítja. Egyik táblája pontos információkat közöl: „Anno Doi 1735. Die 12. Februarii Isten Segedelme