A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Fügedi Márta: A miskolci polgárok 18. századi lakáskultúrájához

3. kép. Színes selyemmel varrott párnahaj. Miskolc, 18. sz. (Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye, ltsz: 53.1600.1.) Által. Munták ezen mukát Miskoltzi mester Emberek. Asztalos Imre Asztalos István."

14 Megőrződött emellett a templomi berendezések díszítő stílusát tükröző néhány bútor is a miskolci asztalosok munkáiból, így egy 1753-as datálású saroktéka, egy 1773-as díszes fogas és egy gazdag díszű festett menyasszonyi láda.

1:1 A szoba központi bútora a 18. századi miskolci polgárházakban is az asztal volt, a leltárak is ezzel kezdődnek. Az asztalokat általában négyszögűnek, hosszúnak jelölik a leírások, de kerek formával is találkozunk: „négy részre való öszvejáró kerek asztal," „kerék forma asztal". Szerepel e bútorok sorában „kisded", „kicsi" megnevezés is, ezek nem az étkezést szolgálhatták, hanem a mai értelemben vett lerakó vagy társalgó asztalkák, amelyek az ágyak mellett álltak, vagy a szoba más részében apróbb tárgyakat helyeztek el rajtuk. Ez az asztaltípus a 18. század második felétől szaporodik el a leltárakban, jelezvén a lakáskultúra differenciálódását.

16 Az asztalokhoz ülőbútorként leggyakrabban a hosszúpaci, lóca csatlakozott. Az összetartozásra olykor a leltár megfogalmazása is utal: „az asztal körül két lócza." Szerepel az összeírásokban hosszűszék megnevezés is, amely szintén lóca, padszerű ülőbútor, gyakran lábakra fektetett deszkákból készült, általában kárpittal leborítva. Korábbi évszázadokból főúri leltárakban is fennmaradt, majd polgári használatban is elterjedt ez az ülőalkalmatosság.

17 Viszonylag kevés számú széket említenek az összeírások. A „mezei Karszék" megnevezés valószínűleg egészen egyszerű, díszítetlen támlásszéket jelölt. Ugyanakkor módosabb igényekre utaló kárpitozott szék is felbukkan: 1793-ban néhai Takács János javaiban - gazdag tárgyi környezetben - egy-egy sárga posztóval illetve veres szattyánnal borított karszék is felvétetett. Érdemes itt megjegyezni, hogy a kárpitozott székek .divatja csak a 17. századtól terjedt el szélesebb körben. Fekvőbútorként túlnyomórészt nyoszolyát említenek az összeírások. Ennek megjelenése azonban sokféle lehet. A „paraszt" jelző feltehetőleg a dísztelen kivitelezésre utal. Nem pontosan elkülöníthető az ágy és a nyoszolya kifejezés használatának a különbsége sem. A 17. században a két fogalmat még sokszor egymás mellett használ-