A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Fügedi Márta: A miskolci polgárok 18. századi lakáskultúrájához

A miskolci polgárok 18. századi lakáskultúrájához Az írásba foglalt végrendeleteket, hagyatéki leltárakat, ingóságok összeírásait a múlt század vége óta több tudományág használja fel saját kutatásaihoz. A különböző célból írásba foglalt tárgyleltárak jog- és családtörténeti, nyelvészeti, kultúr- és társadalomtörténeti, művészettörténeti és néprajzi aspektusú elemzésekhez egyaránt kiváló adatokkal szolgálhatnak. Ezen iratcsoport kutatása és feldolgozása napjainkban egyre intenzívebbé vált, elsősorban a történet- és a néprajztudomány jóvoltából. Hosszasan sorolhatnánk az utóbbi évek publikációit és eredményeit.

1 Miskolc városra vonatkozóan a városi polgárság tárgyi környezetére, lakáskultúrájára utaló leírások, tárgyleltárak témaköréből csak elszórt közlemények láttak eddig napvilágot. Elsősorban a város jeles helytörténeti kutatójának, Marjalaki Kiss Lajosnak cikkei, levéltári kijegyzései, vázlatai említendők itt,

2 figyelemre méltó azonban Komáromy József munkássága is.

3 Fontos adatok találhatók Bodgál Ferenc néhány adatközlésében,

4 de publikált miskolci vagyonleltárakat Bodó Sándor is.

5 Az írásos emlékanyagot kiegészíthetik a múzeumi gyűjteményekben őrzött korabeli tárgyak, melyek - ha megbízható adatokkal bírnak - mintegy megjeleníthetik a tárgyleltárak adatait/' E tanulmány egy hosszabb távú nagyobb ívű kutatás első fázisaként, mintegy mutatványként kíván betekintést adni a 18. században élt miskolci polgárság tárgyi ellátottságába, lakáskultúrájába, s ezen keresztül anyagi javaiba, életkörülményeibe. 22 db teljes vagy éppen valami okból részleges összeírás, leltár szolgált az elemzés alapjául, amely 1745 és 1799 között készült miskolci polgárok javairól. A javak főleg kézműves mesterek - szűcs, varga, borbély, tímár, kalmár, szabó - tárgyi környezetét tükrözik, tehát a városi középréteg életkörülményeinek, anyagi javainak megismeréséhez szolgáltatnak adatokat a 18. század második feléből.

7 A y agyonösszeír ások, végrendeletek, kárlisták, hagyatéki leltárak, peres iratok adatai visszatükrözik az érintett személyek, családok társadalmi és vagyoni helyzetét, életszínvonalát, viszonylag megbízható tájékoztatást adnak a vizsgált társadalmi réteg anyagi javainak összetételéről. A leltárakban felsorolt tárgyak természetesen nemcsak a keltezés idejét, hanem esetleg az előző generáció tárgyi ellátottságát is felvillantják. Az inventáriumok, jegyzékek segítségével rekonstruálható egy-egy család, kisközösség, s ezáltal általános jellemzőivel egy-egy társadalmi réteg tárgyi környezetének arculata, tárgyakban megjelenített kulturális állapota. Fel kell tételeznünk azt, hogy bár a számba vett ingóságok, tárgyak nem jelentenek minden esetben teljes tárgyi környezetet, eszközkészletet, ennek ellenére alkalmasak lehetnek általánosító következtetések levonására. Az összeírásokban ugyanis feltételezhetően minden olyan tárgy szerepelt, amely valamilyen értékkel bírt. A tárgylisták értékelésekor azonban nem hagyhatók figyelmen kívül az adatok fogyatékosságai, esetlegességei sem. Nyilvánvaló, hogy az összeíráskor nem a teljes tárgykészletet foglalták leltárba, az alsó értékhatár,