A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Seresné Szegőfi Anna: Miskolc reformkori társadalma

Miskolc reformkori társadalma Visszaemlékszem arra, hogy amikor az első tanácskozásaink voltak, megállapítottuk azt, hogy a monográfiával ott lesz a legnagyobb bajunk, amikor valamiféle fehér foltokat akarunk eltüntetni. Meglesz az a problémánk, hogy egyetlen tőmondat leírásához esetleg hónapos kutatásokat kell elvégezni. Én itt ebben a 15 percben - illetve dolgozatomban - megpróbálok néhány tőmondatot mondani és az azzal kapcsolatos kutatásoknak valamiféle irányát meghatározni. Elsőként a lakosság összetételével kapcsolatban szeretnék irányokat mondani. A levéltárban van 1833-ból és 1840-ből két városi összeírás.

1 Sajnos mindkettőből csak az összesítőlapok vannak meg, így személyneveket nem tartalmaz, a népességmozgás felmérésének így egyik lehetősége elveszik számunkra. Néhány tendenciát mindezek ellenére meg lehet állapítani. Az egyik az, hogy növekszik, igen erősen növekszik a polgárosodó értelmiségi réteg, nemcsak számában növekszik, nő a társadalmi szerepe is. Az összeírások egyik adata a tisztviselők száma, tárgyunk szempontjából ez az egyik legérdekesebb adat. 1833-ban 72 a tisztviselők száma, ez a szám 1840-ben 83-ra nő. (Megjegyzem, hogy az összeírás csak a nemtelen férfiakat bontja foglalkozási csoportokra, a nők egyetlen összesítő adatban szerepelnek). A második adatsor a polgárnak nevezett férfiak száma: 1833-ban ez a szám 842, 1840-ben 1006. A nemesek szolgái, parasztok, mindennemű zsellérek száma nem növekszik olyan módon, hogy ez külön megjegyzést érdemelne. Van még egy adatsor, ami érdekes ebben a két összeírásban: 1833-ban 1678 ház van a városban, ez 1840-re 1691-re nő. Az érdekessége a házszám növekedésnek az, hogy felépült 13 ház, ugyanakkor a családok száma mindössze 7-tel nő. Fel kell tételeznünk, hogy a városban megtörténik egy újfajta építkezés, ami jelenthet a régi helyett modernebb házat, külterületi helyett belvárosi házat és jelentheti az egy család birtokában épülő második házat. Az összeírások vallási rovataiból egyértelműen megállapítható, hogy ha nem is nagymértékben, de növekszik a katolikusok száma a tárgyalt időszakban. A katolikusok száma 1104-ről 1175-re nőtt, az ágostaiaké 781-ről 801-re, a helvét 2389-ről 2518-ra, a görögök száma 101-ről 108-ra nőtt és a zsidók száma 227-ről 282-re. Az összeírás szellemének megfelelően ismét csak nemtelen férfiakról van szó. A társadalmi mozgások felmérésének egyik legfontosabb összetevője a tulajdonos változások nyomon követése. A reformkor kutatójának mindig szembe kell néznie azzal, hogy olyan folyamatokat kell felvázolnia, melyeknek beteljesedése nem következik be csak valamikor a kiegyezés után. Nehéz helyzetben vagyunk, mert azt kell megállapítanunk, hogy ezek a folyamatok mikortól is indultak meg, és ez elég nehéz kérdés a történeti források hiánya miatt. Különösen igaz ez a tulajdonváltozásokra. Tóth Péter kollégám felvázolta azokat a tulajdonviszonyokat, melyeknek változását kell végigkutatnunk a reformkorban. A kutatáshoz a források igen szegényesek. Az egyik forráscso-