A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Seresné Szegőfi Anna: Miskolc reformkori társadalma

port, amelyet eredményesen használhatunk, a legelő rendtartások és a legelő összeírások. Megbízhatóságuk bizonyítéka, hogy városi bevételek nyilvántartásához készültek. A legelő összeírások rendkívül jól mutatják, hogy megjelenik a haszonbérlet, főként a legelőknél és a mezőgazdasági művelés alá vont területeknél. Bérlők veszik át a megváltott földeket művelésre. A legelőkre hajtott állatok között egyre több az „idegen". A városi tanács a szaporodó „idegen" állatok miatt növeli a pásztorok és felvigyázók számát. A legelők és a mezőgazdasági területek tulajdonos változása főként a városi külterületeket érintette. Az átalakulás másik helyszíne a belváros. Tóth Péter kollégám említette, hogy a forrásokból meg tudjuk állapítani, kik szereztek tulajdont a megváltáskor. Ebből kiindulva kibontakozik egy folyamat: a belváros városias építkezéseihez szükséges telkek kialakítása. A háztelkek kialakulásának egyik módja a nagyszámú telekvásárlás. A telekvásárlás különleges módja, hogy a teleknek csak egy része kerül más tulajdonoshoz, s az eredetileg mezőgazdasági célra is alkalmas telek így megosztva már csak a lakóház építésére lesz alkalmas. Ez a tendencia az 1870-es években erősödik fel, ekkor alakul ki a ma is nyomon követhető második soros építkezés. Az adás-vételek mellett jellemző a tulajdonos változás egy másik formája, a telekcsere is. A cserék elemzése bizonyítja, hogy a népesség egy része a külterületeken lévő mezőgazdasági földekért cserébe adja át belvárosi földjeit. Az adás-vételek és cserék nagyságrendjét bizonyítja, hogy a városi tanács külön nyilvántartást vezetett a reformkorban a tulajdonos változásokról.

2 Ebből a nyilvántartásból egyértelműen megállapítható, hogy a belvárosi építési telkek kialakulása már a reformkorban megkezdődött. Az épülő belváros akkori határait is meghúzhatjuk, annak ellenére, hogy az utcák hivatalos elnevezése csak később történik meg. A telek tulajdonos változások színtere a Piac utca, amit egyre többször említenek Fő utcaként a források, a Major utca és a Posta utca. A reformkor társadalmát vizsgálva feltétlenül meg kell állapítanuk azt a „tőmondatot", hogy a céhkeretek kezdenek felhomlani. Nem könnyű feladat ennek a tőmondatnak a tartalmát kibontani. Már Szendrei János megállapította, hogy 1813-ban született meg az utolsó miskolci limitáció? Az árak limitálása a céhek hatalmát bizonyítja, azt, hogy irányítani tudják a kereskedelmet. Végignézve a városi tanács iktatókönyveit, egyértelműen megállapítható, hogy az utolsó limitáció megszületése a céhek és a kontárok harcában a céhek utolsó győzelme volt.

4 A sokasodó céhpanaszok többségében a városi tanács egyre inkább a kontároknak ad igazat. A céhkeretek felbomlására más jellemző adatunk is van. Tudjuk, hogy a céhek bezárkózásának egyik nagy gondja, hogy a legények felszabadulását akadályozzák, az inasokat házi munkára használják, így nincs módjuk kitanulni a mesterséget. Ennek ismeretében lesz nagy jelentőségű az a tény, hogy a tanács kezdeményezésére ebben a korszakban megnyílik az inasokat oktató vasárnapi iskola. A céhkeretek felbomlásának részletes kutatásához elemezni kell az egész korszakon át a céhpanaszokat a kontárok ellen, a legények ellen és a tanács ellen, amiért igyekszik kivonni az inasokat a mesterek felügyelete alól. (A legtöbb kontár kőműves, ami nagyarányú városi építkezést feltételez.) A társadalom átalakulásának jellemzőjeként kell megállapítanunk, hogy megkezdődik a város egyfajta polgárosodása. A városiasodás elsősorban az építkezésekben nyilvánul meg. 1831-ben a városi tanács megállapítja, hogy az adó alapjául szolgáló kéményösszeírás a továbbiakban nem tartható, új kéményösszeírást kell készíteni. Az ok az, hogy a városban már nem épülnek olyan házak, melyeken egy kémény van, az új házak „úrias mivolt ja" már több kéményt igényel. Az új kéményösszeíráshoz készült utasítás is hasznos forrás számunkra. Az utasítás felsorolja, hogy a város házait