A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Dobrossy István: Kereskedő csoportok, családok és dinasztiák Miskolc társadalmában a 18. század elejétől a 19. század elejéig

írással. Külön írják össze a Mindszenten lakó 5 kereskedőt: Povoszky, Sagona, két Kozmiszky és Peszkár Krisztóf neve ismerős. Csaton van még két, Tisza-Kesziben pedig egy kereskedő, aki nyilván magyarosította nevét, Farkas Gergely.

23 A görögség anyanemzethez kötődő kapcsolatáról, itteni társadalmi beilleszkedéséről, arculatáról a 18. század végéről, 19. század elejéről néhány jellemző adatot, anyagot szeretnék megemlíteni. Polity Márton és Kozmitzky Miklós aláírásukkal igazolják, hogy 1791-ben jött Törökországból Leru György s onnan személyeket és családokat hozott ki. Gyikadja Athanasius magával hozta Gyerga Adam húgát, Gyerga Katalint és az öccsét Gyikadja Nahumot „kiknek szabadulásokért fizetett Gyerga Ádám 458 forintokat Gyikadja Athanasius úrnak".

24 Más levél szerint, amelyet igazolásként Sambik Tamás és Johannes Apostolovics ír alá, Peszkár Athanázius 1770-ben az atyja testvérét Peszkár Zsuzsannát és gyerekeit, Vretószky Máriát és Theodort Törökországból ide Miskolcra kihozatta a maga költségén és fizetett értük a Zöldfa fogadónál 200 aranyat. Nevezett Miskolcra „csempészte" még Gyergyi Kalinát fiával Naummal. Eddig nem ismert adatokat sorol fel a levél további részében: „Peschar Christophot. Naumot és Jánost a maga testvéreit pedig iskolában taníttatta saját költségén itt Miskolcon és Pozsonyban. De őket 1770-ben édesapjok megházasítás végett újra bevitette török országba, majd Feleségeikkel és 6 gyerekeikkel együtt ugyanő 400 aranyokért ide vissza hozatta."

25 Számos levél adata bizonyítja, hogy közvetlen kapcsolat volt a miskolci kompánia és a származási hely között. Más gondolatkör, s a beilleszkedésre utal az az anyagegyüttes, amely 1805-ben készült. Huszonhárom miskolci mesterember a város elöljáróságához panaszos levelet nyújtott be. Vádpontok ezek, amelyek nyolc témát ölelnek fel. A görögök jelenlétét, gazdagságát elviselhetetlennek tartják, úgy ítélik meg, hogy indokolatlan előnyöket élveznek, s a borkereskedelem monopóliuma irritálja a helyi termelőket és kereskedőket egyaránt. Most fogalmazódik meg először élesen, hogy nincsen szükség a város határán belül külön kompániákra, ne legyen se a görögöknek, se a zsidóknak bírája. A görögök azzal védekeznek, hogy mindenki számára megérthető dolog ez, hiszen ugyanazt jelenti a céhnek a céhmester, mint a kereskedőtársaságnak a bíró. Merthogy „mi minnyájan Kereskedésnek folytatásában töltjük életünket és ennél fogvást az Esztendőnek nagyobb részit idegen helyeken és más Tartományokban töltvén el, csak Feleségeinket és gyermekeinket hadgyuk ide haza."

26 Természetesen minden kérdésre válasz, majd ellenválasz következik, s megegyezésre nem kerül sor, hiszen a görögök méltánytalannak tartják, hogy „mi anélkül, hogy okát tudnánk, még a köznép előtt is tsufos Czinczár nevezettel illettünk. Melyet el mellőzni akarván, és valamint más Nemzetnek, úgy mink is valóságos nevezetén neveztetni kívánván, a' Macedo Valachus nevezetet, amely eredetünkre nézve minket egyenesen megillet, alázattal kérni bátorkodunk."

27 S a cincárnak, örménynek, rácnak, görögnek nevezett, de magukat „Ó hiten lévő Macedóniai Valachusok"-nak nevező egyház és kereskedőtársulat 1812-ben vásárolt a diósgyőri Erenyő nevű promontóriumon egy birtokot. Ezzel nemcsak a polgárságnál, hanem a városnál, vármegyénél is betelt a pohár. A vármegye a vonatkozó dokumentumokat felküldte a kamarához, amely a vásárlást „önkényes cselekedetének minősítette, s elrendelte a vizsgálatot, amely a szervezeti reform kezdetét is jelentette. A vizsgálat eredményeként 1822-ben kötelezték a társaságot valamennyi számlájuk magyar nyelven vezetésére, az iskola, ispotály, templom pénzügyeinek szétválasztására, a különböző alapítványok, letétek és egyéb felajánlások szabályszerű vezetésére. A határozattal a pénzügyi manipuláció minden lehetséges módját igyekeztek kizárni. Ezzel elkezdődik egy másik harc, de ez már a kompánián belül folyik, s a szervezeti egység lazulását, majd megszűnését eredményezi. A miskolci görögség történetének ezzel elkezdődik a hanyatló korszaka.