A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Dobrossy István: Kereskedő csoportok, családok és dinasztiák Miskolc társadalmában a 18. század elejétől a 19. század elejéig

szőlője a legtöbbnek van, van akinek Szentpéteren, van akinek Tokajban, de többségüknek helyben. Összesen ekkor az 50 családban 206 tagot számlált a kompánia, s lényegében kialakította a Széchenyi u., Kossuth L. u., Rákóczi u. térségében, tehát a város centrumában kolóniáját. (A számadatok megegyeznek Marjalaki által 1783-ban említett 210 fővel!) A házassági anyakönyv bejegyzései szerint 1728-1770 között 11 házasságot kötöttek, s valamennyit Törökországban. 1756-1783 között Egerben 10 házasságkötés történt, s olyan nevek fordulnak elő, akik Miskolcon is ismertek, mint pl. Sarpa (Sarpe), Suka, Pataki, Koszmicki, Kilica, Ruszi, Popovics, Pova, vagy Duzi. A fent jelzett időpontig leggyakrabban Pesten és Budán kötöttek házasságot, de szerepel Karlóca, Zombor, Vác (l-l példával), Szentendre 3 esettel, s 1783 után a „Miskolczon esküdtek" címszó következik. A halálozáskor többnyire jelzik, hogy honnan jött az illető, de főleg kereszteléskor vezették pontosan a szülők „honnanvalóságát". Pl. „Az olasznak is nevezett Nikolaosz Kursuvianosz 1784-ben halt meg", Konsztantinosz Nasztarinisz (tl786) egri volt, Manolisz Grekosz (1T786) jászói, Dimitriosz Csákosz (tl788) ungvári, Markosz Dimcsa (1T790) ónodi.

15 A kovini Maximosz Gyavanosz felesége bulgár volt (f 1792), Gyeorgyiosz Adamosz pedig moszhopoliszi (tl793). Volt római, Adam Gyunci az albániai Grammosztiszból jött (t 1795). Az illír nemzetiségű Joannisz Poppovics felesége egri volt, s itt temették el. Különösen érdekes, sokszor névmagyarázatot is jelenthet az alábbi, s hasonló bejegyzés. Dimitriasz Leru „aki elhunyt Szekszorioszon dec. 20-án este 7 óra tájban és eltemettetett ott a templom kapuja előtt."

16 1804-ben a szekszórciai Athanasziosz Olaszi fiát temetik. Valószínű nem tévedek, ha arra gondolok, hogy Szekszárdról van szó, de mert kapcsolata van a miskolci kompániával (végrendeleti hagyatékot tesz) ott a templom kapuja elé temetik, s halálát az itteni kompániában, ill. egyházközségben is megörökítik. Dadányi Naum felesége korfui volt, Theodorisz Szturnara pedig aki „felséges királyunk hű katonája"-ként halt meg 1796-ban moszhopoliszi volt.

17 A szerb Dimitriosz szentendrei lakosként jött, Dimosz Oparakosz pedig lengyelországi, és Kalisztából érkezett, amikor elhunyt, s „eltemettetett az új temetőben".

18 Antoniusz Radies ismét szerb volt és szentendrei. Ritka bejegyzésnek számít, hogy Anasztasziosz Gyannivic, akit Grapposzkinak is neveztek (tl809) szabó mesterséget képviselt.

19 Természetesen jönnek Szlavóniából is, de bizonyos Nikolaosz, akit Theodorovicsnak is hívnak, „illír nemzetiségű".

20 A zömmel 18. századi példákat lehetne még idézni, s találkozunk ezekkel a 19. szazad első harmadában is, de akkor már nem jellemző. Ezt a rendkívül sokoldalú, színes mozgást, „emberáradatot" pedig hogy miként fogadja a miskolci polgár, nagyon sok peres irat, gúnyvers őrzi. Ezek közül itt hármat idézünk. Az első kettő 1760/70 között készült gúny vers, nagyon sok igazságtartalommal és főleg helyismerettel, a harmadik 1817-ben készült leírás. Utóbbi évszámával is érzékelni lehet, hogy közel fél évszázad alatt e kereskedőcsoport megítélése lényegében nem változik. A kompánia ez alatt a fél évszázad alatt éli fénykorát, az 1792/93-as összeírás a csúcsot jelenti. 97 családfő és összesen félezer személy jelenti ekkor a kompániát. A Miskóltzi Görögök Pasquillusa ... által: Ki Kalmár, Ki Kávés, Ki tősérkedik Több van ollyan, aki Borral kereskedik, (s aranyuk van...) Sambik ditsekedik, illyetén teherrel nem tserél azt mondja, száz Nemes Emberrel Danol a görögség, azt kívánja kedve Tánczoljon a magyar mint az oláh Medve Görögöt Arnótot egyaránt felvészek