A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Rémiás Tibor: Miskolc társadalmának 18. századi összetétele

A város legkorábbi céhszervezetei a 16. század 50-60-as éveiben jöttek létre. Ezek voltak a mészárosok, vargák és a szabók céhszervezete. A szűcsök, a csizmadiák és a lakatosok a 17. század folyamán nyertek céhlevelet. A 18. században is alakultak új céhek (ötvösök, kovácsok, tímárok vagy vargák, bodnárok vagy kádárok, szűrcsapók, gubások, gombkötők, asztalosok, fazekasok, kalaposok, pékek stb.), s ezzel a mesterségek száma a mesteremberek létszámával együtt felduzzadt. Az 1768. évi miskolci adójegyzék több olyan újfajta ipart is feltüntet, amelynek csak egy része működött céhkeretek között, mint az orvos, a gyógyszerész, a felcser, a zsemlyés, a kávés, a kesztyűs, a piktor. A 18. század után főként azok az iparosok alapítottak céheket, akik már nemcsak a helyi nyersanyagkészletre voltak utalva. így például a viaszöntők, a sarkantyúsok, a puskaművesek és az órások. A céhrendszerek keretei között élő és dolgozó mesterek, legények és inasok fontos és meghatározó színfoltjaivá váltak Miskolc 18. századi társadalmának. Új társadalmi tényezőként jelentkeztek már a 16. század első felétől kezdve a kalmárok. Egy 1548. évi adólajstromban 7 kalmár nevű adófizetőre lehetünk figyelmesek. 1692-ben Görög Dániel, 1698-ban Buchwald Gáspár és Jósvai Péter, 1700-ban Fekete István szerepelnek kalmárként vagy kereskedőként az összeírásokban. A Miskolcon kibontakozó kereskedelmet nemcsak a város kedvező földrajzi fekvése, hanem a helyi szabadforgalmú, de tizedköteles szőlőkben termelt és a város kiváló adottságú pincéiben érlelt bor is ösztönözte. A borkereskedelemnek a 18. század elejétől nagy számban megtelepedett balkáni ortodox vallású kereskedőcsaládok, az ún. „görögök" adtak lendületet. 1720 táján alakítják meg Miskolcon helyi csoportjukat, a görög kompániát. Többségében a Papszer, Kossuth és Batthyány utcák vonala mentén helyezkedtek el városunknak is színfoltot jelentő házaik. A miskolci kolónia legnagyobb kiterjedését 1798-ban érte el. A 18. század második felében pénzüket és pénzügyi kapcsolataikat (ide értjük még a város polgáraival lebonyolított hitelügyleteiket is) jóformán csak kereskedelmi vonalon kamatoztatták. A bor, a gyarmatáru, a ruházati cikkek forgalmazása busásan jövedelmezett számukra. A tőke túlnyomórészt Miskolcon az ő kezükben halmozódott fel. őket tekintjük a 18. század utolsó évtizedeinek legbuzgóbb építtetőinek. A görögök voltak azok, akik hozzájárultak Miskolc belső városrészének városiasabbá alakulásához. A város heti és országos vásárai mellett a 18. század az, amikor egymás után alakulnak kisebb-nagyobb boltocskák. 1732-ben 8 boltról tudunk, de 1741-42-ben 11 görög és a 4 zsidó bolt állt a város lakóinak rendelkezésére. Az ipar és a kereskedelem mellett Miskolc lakosságának másik, nem kevésbé fontos jövedelmi forrása a - már említett - szőlőművelés és bortermelés volt. 1702-ben a város 16 szőlőhegyén (promontoriumán) 716 gazda birtokolt 6431 emberkapáló szőlőt. 1744-ben már 25 szőlőhegyről van tudomásunk, közülük az Avason 194 gazda, 2189 kapás, a Bábonyi bérczen 132 gazda, 1217 kapás, vagy a Bedeg-völgyben 106 gazda, 954 kapás szőlőjét írták össze. A város elsőrendű szőlői a következő dűlőkben voltak: Szent-György, Forgó, Ernyő, Nagy- és Kis-Ágazat, Nagy- és Kis-Csermök, Nádas-tó, Magas-hegy, Kis-köves, Kőkötő, Sory oldala. Másodrendűek voltak: Nagy- és KisKomló, vagyis Fark, Csabai-hegy, Nagy- és Kis-Rusin, Győri oldal, Szarka-, Kerékhegy, Császár, Pápa, Bedeg-völgy, Bábonyi bérez. A helyi (intraneus) dézsmaadó szőlő után 4 forint, a szabad szőlő után 2 forint quantumot fizettek minden kapás szőlő után. A vidéki birtokosok (extraneusok) a dézsmás szőlő után 6 forint, míg a szabad szőlő után 4 forint quantummal tartoztak minden kapás terület után. Miskolc messze híres volt a kitűnő bortartó, illetve borjavító pincéiről, legrégibb nevükön kőlyukairól. Ilyen kőlyukak még a középkorból fennmaradtak az Avason és a Bábonyi bérczen. A szükség növekedtével a lakosság, vagy erre a célre elhívott