A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Rémiás Tibor: Miskolc társadalmának 18. századi összetétele

mecenzéfi mesterek mind több és több pincét létesítettek. A lakosság, persze, csak bizonyos összeg lefizetése mellett és a városi tanács hozzájárulásával ásathatott pincét. Ekkor egy egész pinceházas pince után 8 forint, egy fél pinceházas pince után 5 forint, pinceház nélküli pincelyukra 3 forint quantumot tartoztak fizetni. 1702-ben az Avason, a Papszer felett, a Jézus kútjánál, illetve fölötte, a Középszeren, a Hóhérbástyán, az Angyal völgybe, a Bábonyi bérczen, a Kőporoson és a Bedeg völgyön 558 pincét írtak össze, amelyből 53 vidéki tulajdonos kezén volt. 1725-re 84 újat ástak, s így 20 évvel később (1744) már összesen 897 pincét (147 háznélküli és 750 házas) és azok tulajdonosait ismerhetjük meg. A pincék és vele együtt a pincetulajdonosok száma a század második felére megduplázódik. 1782-ben 1424 pince, 1817-re már 1779 pince rejti magában a város kereskedőinek és a város polgárainak borait. Bár kis számban vannak jelen a város társadalmi életében, de új és értékes helyet foglalnak el már a 17. század végétől is a szellemi foglalkozást űző egyháziak, iskolamesterek, az írástudók, a deákok, a zálogbirtokosok várnagyai és tisztjei, az írók, és a tudós emberek. Hagyatéki kimutatásokból ismerjük és így le is szögezhetjük, hogy e város 18. századi könyvműveltsége is valláserkölcsi alapon nyugodott. Erre bizonyítékok: Kiss Mátyás csizmadia (1762), Tóth István (1766), Nyéki Faragó István (1772), Guth Jakab kerékgyártó (1774), Kirchhof Krisztián kereskedő (1785), Mile Jakab (1787), miskolci polgárok családi könyveinek invertáriumai, hagyatéki listái. Miskolcon a 18. század utolsó harmadában három festőművész is dolgozott: Vorenenczki János „piktor" (1768), Lieb Ferenc és nemes Fabriczius Jakab Ignác „kép írók" (1777). Mind a három művész több mint két évtizeden át lakott és dolgozott Miskolcon (1768-1794). A század második felében városunkban született Day ka Gábor, korának egyik legnagyobb lírikusa, és Nagyváthy János, a magyar gazdaságtudomány kiváló elindítója. Itt élt négy évtizeden át 1825-ben bekövetkezett haláláig Benkő Sámuel fizikusorvos, nagyhírű természettudós, a haladó tudomány képviselője és a miskolci történetírás kezdeményezője, Miskolc első történeti monográfiájának megalkotója. 1781-ben itt is megalakult egy szabadkőműves páholy „Erényes Vándorok Társasága" néven, amelynek tagjai sorában foglaltak helyet: Kazinczy Ferenc, Vay Miklós és József, Török Lajos, Ortczy József, Kail János és még sokan mások. Ez az a század, amikor a miskolci minorita gimnázium növendékei színdarabokat kezdenek előadni és ezzel a város színházi életének csíráit kibontakoztatják. A város 18. századi összetételének külön csoportját alkotja a helyi tisztviselők kara. Minden év Szent György-napján, de 1692-től már az új esztendő kezdetén a főbírót, a tanácstagokat és a tisztviselőket (négy adószedő esküdtbíró, nótárius, kincstartó, vásárbíró, borbíró, tolmács, a darabontok, a kisbírák, hajdúk, kerülők, ménespásztorok, „a futkosó kapitányok", azaz cselédek, a város borát mérő kocsmáros) az avasi templomban összegyűlt lakosság választotta közfelkiáltással. A 18. század első feléből a közigazgatási ügyek felszaporodásával további új állások szerveződtek, úgymint aljegyző, ügyész, fiskális stb. A lakosság felekezeti és nemzetiségi összetétele A zálogbirtokosok korában a város lakossága protestáns vallásúnak tekinthető. A 17. század folyamán a kálvinista hit kezd uralkodóvá válni. Még 1728-ban is a nemesek között csak 5, a köznép soraiban pedig 5 katolikus család volt. A katolikusok száma Mária Terézia uralkodása alatt duzzadt fel, amikor a rekatolizáció nagyobb hullámokat vert, s mindez csak II. József ideje alatt kezdett enyhülni. A 19. században szűnt meg csak a felekezetek közötti engesztelhetetlen gyűlölködés, s ekkortól beszélhetünk békés egymás mellett élésről. Egy 1780-ban készült népszámlálási táblázatból tudjuk meg a 10" 147