A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Rémiás Tibor: Miskolc társadalmának 18. századi összetétele

hitelfelvételekre kényszerítette még a becsületesen adózó városi polgárokat is. A hitelfelvétel okainál említhetjük a földvásárlást, házi jószág vételét, több esetben a megélhetési alapfeltétel biztosítását, de tudunk a kereskedéshez vagy iparűzéshez szükséges portékák vásárlásához felvett hitelekről is. A fennmaradt vagyonleltárakból kitetszik, hogy a hitelek kiegyenlítése sokszor megkésett és rendszerint árveréshez vezetett. A városi elöljáróság executiojának eredménye az lett, hogy a hitel felvevőit részletfizetésre kényszerítették, de ha erre a polgár képtelen volt, akkor árverezés alá estek: a házi bútorok, a dézsmás szőlő, a borház, vagy pince, maga a lakóház, a házi textíliák (ruhanemű, ágynemű), akár teljes műhelyek is, vagy a zálogban lévő tárgyak, sőt „holmi ingó-bingó javacskák". A vagyonleltárak ilyen irányú inventáriumai hű képet festenek a miskolci polgárok, kereskedők, iparosok vagyoni helyzetéről. Ezeknek a fontos levéltári dokumentumoknak az elemzése és Miskolc polgárainak ilyen irányú vagyoni helyzetképe nem képezi e dolgozat témáját. Miskolc lakossága már a zálogbirtokosok korában is erősen rétegzett volt. Nemesekből, szabadokból, jobbágyokból és zsellérekből állott. A megváltások időszakában a magisztrátus, hogy pótolja elvesztett adózóit, utat engedett a betelepülésnek. Ekkoriban különösen a nemzetiségiek (akikről a későbbiekben még szó lesz) kerültek új elemként Miskolc társadalmába. Végeredményben, a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a 18. század közepére a város polgárai az elszegényedés útjára kerültek. Grassalkovich Antal a Miskolc számára kiadott rendtartásában

4 különválasztotta a miskolci nemeseket. A lakosság másik részét pedig jobbágyoknak (incolae, inquilinusok) minősítette. Majd a „jobbágyvárost" szerződésében (1755) taksára, személyenkénti cenzusra kötelezte. Sőt belenyúlt Miskolc minden ügyébe (pl. bíróválasztás, a jegyző kötelességei, a személyenkénti adózás bevezetése, a perceptor kötelességei, a 3. kép. Részlet az „Eskükönyv"-bői, amely megtalálható a B.-A.-Z. Megyei Levéltárban