A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Rémiás Tibor: Miskolc társadalmának 18. századi összetétele

város birtokai, a visszaváltott telkek értékesítése, a kvártélyozás, a dézsmaszedés, a város költségeinek forrása, a malmok helyzete, a tisztviselők fizetése, a robot és a fuvarozás megváltásának módja, a taksaszedésének rendje, a kilenced mértéke stb.) Miskolc város nincstelenjei, zsellérjei (subinquilinusok) még 1605-ben kiváltságlevelet kaptak arra vonatkozóan, hogy a „város bővítése céljából az összes miskolci zsellért minden úri adótól nyilvánítsák mentesnek" - ahogy ezt Benkő Sámuel is közzé teszi

5

. A zsellérek csoportjához tartoztak azok a szegény emberek, akik a földesúrtól valamely jobbágy házában kaptak szállást, de földdel és állatokkal nem rendelkeztek, s általában másoknak dolgoztak pénzért vagy természetbeni járulékért. 1786-ban 1519 zsellért írtak össze. Szólnunk kell még a város koldusairól is. Miskolc város területén szabályozva volt a koldusok ügye is. Koldulólevéllel kellett rendelkezniük. Pl. 1716. febuár 1-én „szílyben nyomorgó Pap János" fordul a város elöljáróságához, hogy részére koldulólevél állíttassék ki. Idegennek csak kivételes esetekben és rövid időre adtak ki Miskolcon engedélyt a koldulásra. így valójában szabadalmazott koldusok keletkeztek Miskolc városában, akik pincelyukakban, borházakban, a pincék között épített kunyhókban húzták meg magukat. Ezért 1724-ben tanácsi tiltást adtak ki abból a célból, hogy a város peremterületén élő nincsteleneket a városba költöztessék.

6 Az őstermelés Miskolc város polgárai számára a század folyamán csak közepes jövedelmet biztosított. Az állattenyésztéssel is főként a nemesség foglalkozott. Méhészkedtek is, de leginkább a malomipar fejlődött. A város belterületén, a Szinva-patakon már 1702-ben is öt malom kattogott és őrölte a polgárok és a környék jobbágyainak gabonáját. A 18. század folyamán az erdő, berek, cserjés irtásával mindjobban bővült a város lakóinak termőföldje. 1744-ben 302 db, összesen 705 köblös irtványt és 462 árok irtványrétet írtak össze. 1754-ben pl. Miskolc Város Tanácsa az irtásokért 102 forintot fizetett a mecenzéfieknek. A polgárok szántóföldjei az Alsó és Felső nyomáson, valamint a Győr felé való nyomáson, rétjei a Nád szögben, gyümölcsöskertjei a Bábonyi bérez pincék alatt terültek el, de más dűlőneveket is említhetnénk. A lakosság egyik fő jövedelmi forrása az ipari tevékenység volt. Az iparosok, akik a város szabad polgárai, városi tisztségeket is betölthettek és vezető szerepet játszottak a város és az egyház elöljáróinak választásánál. 1695-ben 314 armalista és libertinus között 93 volt iparos (mészáros, varga, csizmadia, szűcs, lakatos, kovács, ács, bodnár, szabó). Három évvel később 355 önálló háztartással bíró személy, illetve adófizető közül 113 (a contribuensek 31,83%-a) élt iparból, de a polgárokon kívül nemesek is űztek ipart, amint azt az alábbi táblázat is jól szemlélteti. Foglalkozás szerinti megoszlás Miskolci iparosok a 18. sz. elején Nemesek Adózó polgárok 1709 1711 1712 1735 280-ból 53 243-ból 42 214-ből 50 200-ból 42 115-ből31 118-ból 36 142 iparos 10 145